2009. április 25., szombat

Earthly's way

Sötét, csillagos éjszaka volt. Cigaretták parázslottak az udvarban, ahogy a hátunkat egymásnak vetve gyanakodva szemléltük a sötétséget. Besi mellettem volt, éreztem, hogy kissé remeg, pedig nem volt hideg. A szemét a dűledező kamra sötétjére emelte, és ezt mondjta: "Milyen para lenne, ha onnan jönne"
"Az biztos" válaszolt Földes "De én tudom mit csinálnék, ha jönne..."

És itt most megszakítom a történetet, hogy elmondjam, hogy mi is a háttere a párbeszédnek.
Még fiatalok voltunk, talán 17 évesek, amikor LAN party volt nálunk. Az éjszaka ahogy leszállt, kimentünk, és hát... ettünk egy szendvicset (How I Met Your Mother S3 EP05 - csak hogy tudjátok, hogy mit jelent enni egy szendvicset) aztán elkezdtük nézni az Átok című japán-amerikai horrorfilmet, amire Benedek meg öcsémék nagy arccal azt mondják, hogy nem para, igazából máig a fos megáll bennem tőle. Hát féltünk is, főleg a szendvics elfogyasztása után. Persze ugye ki kellett menni dohányozni, és a nemdohányzók is mentek, mivel senki nem akart a szobában maradni kisebb létszámban. És kinnt meg elkezdtük egymást paráztatni, hogy mi lenne, ha megjelenne a halott japán csaj az udvarban...

"...azt csinálnám... hogy megpróbálnám megbaszni..."

Ez Földes módszere a különböző gonosz élőhalott hullazabáló nőszemélyek ellen.

Álom

Azt álmodtam, hogy egy buszon felszedtem egy ázsiai csajt. Az "ázsiai csaj" egyébként nem ritka motívuma az álmaimnak, ezért is csalódtam kicsit kellemesen Budapestben, amikor a belvárosban kis ferdeszemű lánykák ténferegtek.

Az álmomban mindenesetre leszálltunk egy nagyon csili-vili kis plazánál, és hát megpróbáltunk keresni egy eldugott helyet ahol, hogy finoman és nőiesen fejezzem ki magam, lehet feltűnés nélkül baszni. A plaza többemeletes volt, és a harmadik emelet le volt zárva, a villany se égett. Ideális helynek tűnt, a csaj nagy boldogan berohant. A próbababák utána fordultak (creepy) és elszaladt mögötte egy para kislányszellem, nagy lobonc fekete hajjal.

Ebben a pillanatban fordultam sarkon, mentem le az első szintre, és inkább ettem egy hamburgert. Nincs az az ázsiai lányka, aki kedvéért bemegyek a para mozgó próbababák, és a még parább, szaladó halott kislány közé. És döbbenetes módon, az álmom itt véget is ért. Konklúzió: azért gagyik a horrorfilmek, mert a főszereplők irreálisan viselkednek. Ha reálisan viselkednének, akkor meg nem lennének horrorfilmek (csak olyan jófélék, trükkös sztorival), mert mindenki hamburgert zabálna jól fűtött, világos helyeken, ahelyett, hogy elvéreznének az elhagyott barlangban, gyártelepen, padláson, vagy kútban.

Azért megjegyzem: ha a halott, fekete hajú kislányka ázsiai lett volna, ki tudja, lehet kipróbálom a Földes módszerét.

2009. március 6., péntek

Mail

Belépek a freemail postafiókomba, és mit találok?

Dátum: 2009. február 27., péntek, 18:00:10
Feladó: szep..nikolett@citromail.hu
Címzett: yossarian44@freemail.hu
Tárgy: Puszika

Üdvözlöm

Megakarja lepni párját?
Elege volt hogy kicsi a pénisze?
Nemtalálja férfiasságát elég helytállónak?

MI SEGITÜNK !!

Otthon végezhető gyakorlatok csak nálunk ;)



Ez a nap is jól kezdődik...








2009. február 18., szerda

A látszat néha csal

A TIK számomra mindig ingergazdag környezet. Főleg, mivel láthatok olyan emberi arcokat is ott, akik se nem Cica, se nem Kupszi, öcsém, vagy a Földes.

Most például, ahogy a gépek felé jöttem, láttam egy csajt, aki úgy nézett ki, mint Mila Jovovics jóval rondább kiadása.

Ahogy közelebb ért, rájöttem, hogy tévedtem.

Láttam egy csávót, aki úgy nézett ki, mint Mila Jovovics jóval rondább kiadása.

2009. február 14., szombat

Suit up!

Ma Gyökkettő koncetre akartam menni, de rájöttem, hogy nem, mert 600 a belépő, meg még ráadásul Előddel megterveztük előre az öltönyös partyzást. Szóval Suit up! és elindulunk a Sziklába, illetve megtekintjük az új bajai szórakozóhelyet, a Secret-et.

Kívánjatok szerencsét, én rosszat sejtek...

P.S.: Rosszat sejtettem, és a végeredmény még rosszabb lett. Semmi normális programunk nem volt, és a végén a Riverben kötöttünk ki, ahol egy karaoke est keretében kommunista partizán nótákat hallgattunk - többek között - az ötszáz forintos sör mellett. Előd ráadásul még el kellett hogy jöjjön ide, mert öcsém öltönynadrágját kapta kölcsön. Neki most még haza is kell csoszognia a zergebaszó hidegben.

Hiába, neki minden nap egy Exodus...

2009. január 15., csütörtök

Sör

Nem tudom, hogy próbált-e valaki üres sörösdobozokból tornyot építen. Nem tudom, hogy ha igen, meddig jutottatok el. Mi (Benedek, Kupszus, Földes, meg én) most megpróbáltuk. A plafonig jutottunk. 14 doboz sör felhasználásából elkészült a torony, amely valószínűleg Babilon tornya után a legdurvább vállalkozás.

Na jó, azért nem.

De jók voltunk nagyon. Nemsokára lesz kép és videó.

2009. január 5., hétfő

A boldog új év

"Csá" mondtam Ákosnak tíz perce, mikoris találkoztunk "Mi a helyzet?"

"Megyek vizsgázni" válaszolta.

"Én meg részeg vagyok" feleltem.

A háttérsztorihoz tudni kell, hogy Cica kb. a halál faszára kívánhat, mivel mialatt ő tanulni próbál, azalatt én ott trógerkodom az albérletben, és vagy elkezdek nézni valami filmet, amit aztán velem néz, vagy pedig teszek olyan felelőtlen kijelentést, hogy "igyunk valamit" vagy "ha már boltba megyek, ne vegyek valami piát?" és akkor általában vége mindennek, mert tablettásbor+energia ital kombó, plusz elég kemény bebaszás a vége, amely minden ember tanulmányi átlagára rossztékony hatással van.

Az én alapvizsgámat nem ez cseszte el, de ezt majd később.

2008. december 30., kedd

Karácsony után

A kávé

Apámnál voltunk. Öcsém a kanapén feküdt, és próbált aludni, de nem sikerült. Később felhívtam rá a figyelmét, hogy egy olyan szobában, ahol két ember beszélget, és nézi közben a tévét, határozottan nehéz aludni. Ezt az érvelést nem fogadta el.

"Kérsz egy kávét, mielőtt hazavinnélek?" mondta apám.

Éppen elbambultam, ezért a következőt mondtam:
"Hát fater, nem tudom, az igazság az, hogy kurva szar kávét főzöl"

Egy pillanatnyi csend.

"Hát, bazd meg!" válaszolt apám.

A légfrissítő

Valamin éppen gondolkodtam. Végigsétáltam a konyhán a WC felé. Egy pillanatra megálltam, elmerengtem, aztán jobbra fordítottam a fejem. Ott volt a polcon anyám új légfrissítője. Olyan, mint amit a TV-ben reklámoznak, ami időnként fúj egyet.

Pont szemmagasságban lett elhelyezve.

Pofán fújt. A geci szerintem tudta, hogy ott vagyok.

A telefon

Kurva álmosan ballagtam ki a szobából, mert csöngött a vezetékes telefon. A sztorihoz tudni kell, hogy öcsémnek van egy nagyon fontos otthoni szabálya: nem veszi fel a vezetékes telefont, mert úgysem őt keresik.

Odaértem, és már majdnem elértem a telefont, amikor az öcsém kiszólt a szobából a félig csukott ajtón keresztül.

"Ne vedd fel!" szólt rám "A Sátán az, és el akar csábítani!"

A kezem a telefontól fél méterre megállt. Egy pillanatig kómás fejjel bámultam magam elé, aztán lassan - nagyon lassan - visszahúztam a kezem, és lefeküdtem aludni.

Ki tudja, hátha tényleg a Sátán volt...

A barátnő

"Azért az szánalmas" mondta öcsém "hogy a fater már lassan ötven éves, lehasznált állapotban van, és neki van barátnője, nekünk meg nincs"

És tényleg. Valóban, szánalmasak vagyunk.

A névnap

Ádám/Éva napján küldtem egy SMS-t Cicának, hogy boldog névnapot kívánjak. Erre visszaírt, hogy nekem meg a családnak meg boldog karácsonyt.

"Hoppá" gondoltam magamban "Erről az apróságról megfeledkeztem. Igen, karácsony is ilyenkor van..."

Előfordul az ilyen, ha az ember a karácsonyt az agyának az "ünnepek, amelyek létezését próbálom ignorálni" nevű szekciójában helyzi el.

Mellesleg egyébként ha valaki elfelejtene nekem karácsonyi üdvözlő SMS-eket küldeni (mert bizonyára emberek hatalmas tömegeinek ez az első dolga karácsonykor), az még véletlenül se érezze rosszul magát, ugyanis a tényt, hogy nem kapok 8 "Boldog karácsonyt" SMS-t ugyanúgy tudom értékelni, mint azt a 3-at, amit idén kaptam.

Egyébként milyen vallású legyek ahhoz, hogy elkerüljem a karácsonyt, anélkül, hogy zsidó lennék?

2008. december 11., csütörtök

Fanfár és dobpergés

A Use of English az egy geci tantárgy. Száraz nyelvtan az egész, a hipotalamusz mélyéig agyat roncsoló igeidőkkel és buzi kis kérdésekkel, hogy mi lesz a mondatból, ha lehagyjuk a vesszőt.

Kétszer már meghúztak belőle.

Tegnap próbáltam meg harmadszorra. A Final Test-et megírtam.

Már meg is van az eredmény. Hármas lett.

Nice. Már csak az alapvizsga van hátra.

2008. november 23., vasárnap

No turning back

Könyörgöm, ne szentségtelenítsd meg anyám kaktuszait!

Ezt mondtam pár perccel ezelőtt.

Az ilyen megjegyzésekhez vezető út alkohollal van kikövezve.

Mellesleg félelmetes, hogy az ember mennyire nem veszíti el a gépíró képességeit még részegen sem. (Igazság szerint erre van ellenpélda, de azt inkább hagyjuk)

2008. november 22., szombat

Winter begins

November 22. Odakünn sztálingózott a hó egy kicsit, aztán elült. Hatala születésnapját ünnepeljük éppen. A társaság kezd lerészegedni, és egyre furcsábbak a beszélgetések.

"A kommunistákat nem megölni kell" mondta valaki "hanem rá kell ébreszteni őket, hogy mekkora faszság az, amiben hisznek.

Kis naiv, nem vitatkozott még masszív kőkomcsikkal a Partizáninfón.

"Az osztályképre nem érkezett meg az osztályfőnök" kezdte Hatala, akinek gratuláljunk 18. szülinapja alkalmából "ezért helyettesítenünk kellett"

Rövid szünet.

"A Viktor guminőjét használtuk fel erre a célra" a társalgás folyt tovább, a lelkem viszont döbbenten hallgatott "most a fotón egy guminő ül az osztályfőnök helyén"

Az 1989 után születettek lelkileg súlyosan degeneráltak. Ez tény.

Lapzárta után érkezett: Ági egyik osztálytársának a rokona anyakönyvvezető. Pár éve bejegyzett egy nevet, ami így hangzik:

*dobpergés*
*kínos csend*
*alig merem leírni*
(súlyos lesz, ne mondja senki, hogy nem szóltam előre)

A név:
Lakatos Terminátor

Én szóltam.

Lapzárta után még sokkal később érkezett:
Hatala a konvektor mellett fekszik, és elveszítette a Homo Sapiens egy jellemző tulajdonságát: a tagolt beszéd képességét.

Az 1989 után születettek nem csak mentálisan degeneráltak. Fizikálisan is.

Yes, offense.

2008. november 12., szerda

Jó éjt!

Szépjóestét! - köszöntem előbb a biztonsági őrnek a TIK-ben.
Jó napot - pontosított az.

Aztán most azon gondolkodom, hogy miért köszöngetek jóestéttel 15:13 perckor...

2008. október 30., csütörtök

Éjszakai hazaút

Benedekéktől vicces dolog részegen hazamenni. A tanyától a belvárosig az ember elmegy annyi para helyszín mellett, hogy abból le lehet forgatni 3 teljes évadnyi Supernaturalt. A közeli Csupor sörözőből még szörnyeket is lehet szerezni.

Mikor hazaértem, öcsém szobájában kellett aludnom, mert a Laci húga az én szobámban aludt - mivel az kicsit kulturáltabban néz ki, mint az öcsém szobája. Öcsém megérkezett, közölte, hogy büdös vagyok, és ezért inkább anyám ágyában aludt.

Földes meg benyitott az éjszaka közepén, és közöl velem valami nagy igazságot a nőkkel kapcsolatban. Már nem emlékszem, hogy mi volt, és arra sem, hogy a Földes hogy a faszomba került oda.

De legalább nem vagyok másnapos, lehet azért, mert az a két nagy tányér paprikás, amit bezabáltam este, megvédett.

2008. október 28., kedd

Budapest, Budapest, de csodás

Hát, sok minden történt azóta, hogy nem írtam, Előd 21. éves lett - mázeltov - engem meg megbírságoltak a pesti metrón, mert a menetjegyet valahogy kihagytam az utazás örömeiből. Egyénbként Budapest jó volt, voltam Jobbik megemlékezésen, ahol nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek - egészen addig, amíg rá nem néztem a morcosan álló Gárdára, ekkor ugyanis úgy döntöttem, hogy nem nevetek. Voltam kellemes pesti kocsmákban - egy sör 270-nél kezdődik - botrány.

És persze megjelentek Szegeden a rokonok arról a sivatagos kis déli szigetről. Gyorsan letereltem őket a Borpatikába. Szerintem szomjasak voltak...

2008. október 6., hétfő

Helyzetjelentés

Csak megnyugtatásul közlöm, hogy valószínűleg mégsem én vagyok a werewolf, mivel reggel nem a Cica letépett végtagjai és szétdobált belsőségei között ébredtem. Ha mégis valami csúnyává átváltoznék különféle hold/csillag/napállásokkor, akkor azt mindenképpen tudatom veletek.

Viszont továbbra se tudom, hogy mitől voltam aznap reggel véres.

2008. október 5., vasárnap

Régi emlékek...

Mellesleg a multkoriban - nem tudom miért - eszembe jutott az a szitu, amikor egyesek ki akarták dobni Szilvit a szerepjátékos csapatból, és többen meg ebbe hallgatólagosan beleegyeztek. Persze én nem, inkább felvetettem, hogy beszéljünk vele, aztán persze szavaztunk, hogy mi legyen. A végén nem lett Szilvi kiutasítva, és én beszéltem vele.

Átfutott mostanában az agyamon az a gondolat, hogyha valamiért a társaság nemkívánatosnak tartana egy-két helyen, akkor lenne-e valaki is, aki megpendítené, hogy beszéljenek velem, vagy csak simán megtennék azt, amit a Szilvivel akartak, és a hátam mögött szavaznának rólam, mint egy ócska valóságshowban.

Természetesen, én csupa egyenes és őszinte emberrel barátkozom, bizonyára lenne, aki pártomat fogná.

Igaz?

I can bend time and space

Legalábbis ez az érzésem támadt ma reggel, amikor a Benedekék udvarából hirtelen a saját ágyamban találtam magam. Durvábban teleportálok, mint Hiro.

A poén nem ez, hanem az, hogy a kezem - leginkább az ujjaim - véres volt, és akárhogy nézem, nem találok magamon sebhelyet. Amikor kimentem a fürdőszobába, kiderült, hogy a szám is véres.

Könyörgöm, valaki nyugtasson meg, hogy az egésznek nincs köze egy menstruáló nőhöz. Már csak a vérfoltok elhelyezkedése miatt is. (Nem, a farkamon speciel nincs vér).

A másik eshetőség még az, hogy agyonvertem és felfaltam valakit az este. Lehet én vagyok a werewolf. (Telihold volt?)

Valaki egyébként elmesélhetné, hogy mi történt tegnap este. Még rémlik az, hogy nyomultam egy nőre a Strongban - és itt jön a szörnyű gyanú a menstruációs váladékkal kapcsolatban - meg még arra is, hogy a Hataláékkal a Hot Chocolate örömeiről beszélünk. Az még tisztán megvan, hogy a Földessel megígértettem, hogy ír nekem egy postot a blogba arról, hogy el kell földelni Tomcatet. Meg még vannak halvány villanások a Benedektanyáról.

Lapzárta után érkezett:
Felhívtam több embert, az biztos, hogy a Strongban a nővel - akinek mellesleg az arcára sem emlékszem - nem történt semmi, és az emberek amikor legutoljára láttak, még vér se volt rajtam. Vagy a Benedekéknél történt valami, vagy az úton hazafelé. Minden információt megköszönök.

2008. szeptember 25., csütörtök

New Way New Life

Emlékszem, amikor a régi freeblogos blogba még írogattam az okosságokat a Gyurcsival, meg a zavargásokkal kapcsolatban, amelyekre hasonló okosságokkal reagáltak az emberek, és akkor 70 hozzászólásos anyázások születtek belőle, heveny élettapasztalatokkal megspékelve. Most így visszaolvasom, hogy milyen hozzászólásokat írtunk 2 évvel ezelőtt, és őszinte röhögőgörcs fog el.

A Good Terrorist nem véletlen jött létre. Kicsit valahogy zavart, hogy a magánéleti blogot összefosom a politizálással. Tehát ketté lett választva a két téma, és néhány kivételt eltekintve nem is nagyon ütköztek össze.

Viszont a politika nem egy ember véleményéről szól. Nem is jó úgy. Ezért most jön egy kis váltás. A Goodterrorist picit pihenni fog, és helyette indul a Szájtépő blog, amit már nem egyedül fogok írni. Ugyan még nincs bejegyzés, de van három lelkes blogíró, és talán holnapra MJ meg fogja írni, hogy milyen érzés volt egy templomba menekülni, amikor a rendőrök figyelmeztetés nélkül kilőtték a könnygázt, és elkezdték a népeket bekeríteni...

2008. szeptember 12., péntek

Szörfözés a neten...

Na, ezt a remek kis bejegyzést a Vastagbőr.blog.hu-n találtam. Jó szórakozást:

"

Chiu Yu-kit népszerű hong kong-i televíziós volt egészen július 31-ig - azóta inkább hírhedt. Ekkor ugyanis az Asia Television (ATV - nu, ez ott is debilek gyülekezete) munkatársa fölszállt egy buszjáratra és mivel emeletes jármű felső szintjén nem volt senki, ezért úgy döntött, hogy kiveri. És most senki ne a széken hosszú ballonkabátban ülős, sliccen kilógatós, két újjal kapargatós, óvatos jancsikázásra gondoljon, mert Chiu csöppet teátrálisabb volt: tökpucérra vetkőzött (zokni tuti maradt) felállt egy székre és vadul cibálta. A kép úgy lenne teljes ha hörgött is volna hozzá, de erről sajnos nem érkezett hír. Chiunak nem nagyon volt szerencséje mert a vad rejszolást kintről észrevette egy szolgálaton kívüli zsaru és rögtön le is tartóztatta.

A bíróság bűnösnek mondta ki a tévést egyrendbeli közbotrányokozásért, és egy év próbaidőt kapott. A 31 éves férfi azzal magyarázta tettét a bíróságnak, hogy csak így akarta levezetni a benne felgyülemlett stresszt. Az eljárást vezető bíró erre azt tanácsolta a riporternek, hogy inkább végezzen tornagyakorlatokat, vagy beszélgessen másokkal, ha meg akar nyugodni.

Legutóbb egy hónapja történt hasonlóan furcsa eset Hongkongban: akkor egy férfi egy paddal akart szexuális kapcsolatba lépni a helyi parkban, de beleszorult, a farka és a tűzoltóknak kellett kiszabadítaniuk. Arról itt a cikk egy szenzációs fotóval együtt."

2008. szeptember 2., kedd

Link

A részesedéseknek a tőzsdén percről-percre átrendeződő szövedéke annyira átláthatatlan, s a cég működése oly mértékben determinált, hogy bármíly elvontan is hangzik, elmondható, hogy a céget a piac birtokolja. A Földet az ember, az embert a cég, a céget a piac. Mindannyian egy kapzsi istenség kezében vagyunk, akinek sokat dicsőített önvezérlő mechanizmusai lassan utolsó csepp édesvizünkből, utolsó lélegzetvételnyi tiszta levegőnkből is kiforgatnak.

- Szélsőközép - A lázadó démon

2008. augusztus 25., hétfő

Félelem és reszketés az Alföldi utcában.

Kupsza nemsokára hozzánk költözik.

"Csak szólok, hogy a szomszédok félnek tőlünk" mondtam neki.

Kupsza döbbenten rám nézett.

"Nyilván nem a Cica szőke hajától, hanem az én arcszőrzetemtől ijedtek meg..."

Kupsza erre csak ennyit mondott:

"Nem baj, ha én is odaköltözöm, akkor majd védelmi pénzt fogunk szedni..."

Na ez a bazdmeg!

Újszülöttet mentett meg egy kutya (Index)

A cégér

Az Őrmester egyszerre vicces és szomorú jelenség. Vicces, mert néha szertelen bohósága megnevetteti az embert, ugyanakkor szomorú, mert hát melyik szellemileg sérült egyén nem az.

Aki nem tudná kiről van szó, Őrmester a Kleó (becsületes nevén Club Hollywood) egyik dolgozója, aki igazából nem dolgozik már ott egy ideje, de ő ezt nem tudja, és nem is akarja megérteni. Már nem igazán van tudatában a körülötte lévő világnak, kommunikációja a "Maximálisan!" ill. a "Naggyon jó!" kifejezésekre korlátozik. Az éppen aktuális felszolgálók rémálma, ugyanis gyakran beleköt a vendégekbe, illetve zaklatja őket. Mindenesetre egy olyan figura akire nem lehet tartósan haragudni, hiszen tele van jóindulattal, csak ő maga se tud róla.

Mellesleg a neve onnan ered, hogy valaha rendőr volt.

Egy szó mint száz, a Kleó tulajdonosai nem tudtak tőle sehogyan sem megszabadulni. Ezért azt a megoldást alkalmazták, amit a Mátrix alkalmazott a Kiválasztott problémájára. Ha már nem tudtak tőle megszabadulni, a rendszer részévé tették.

Most mentem el a Kleó előtt. A bejárat fel van újítva. A jobb oldalán van egy legalább 1x1 méteres kép az Őrmesterről, ahogy rendőrsapkában tiszteleg. Mellette pedig a felirat nagy kék betűkkel: MAXIMÁLIS!

Erre kérek kommentárt, kedves hölgyeim és uraim.

Az ebek joga

A Dugó térnél mentünk a TESCO felé. Szembe jött egy idős úr, egy kis tacskóval (súly: 0,5 kg, marmagasság: 20 cm, hossz: 30 cm, veszélyességi kategória: mókus). A tacskó bizonyára még nem fogyasztott aznap emberi húst, mert szájkosár volt rajta.

Zavarbaejtő dolog egy olyan állaton szájkosarat látni, amelyik egy molylepkén is csak felületes károkat tud okozni.

Viszont a tény, hogy a kutya megtámadott, nem zavarbaejtő volt, hanem szerfelett mulatságos. Nekirontott a bokámnak, és megharapot volna, ha nem lett volna a pofája egy vasrács mögé csukva.

"Nincs jogod!" mondta az öregember a tacskónak megrovóan "Nincs jogod békés járókelőket megfélemlíteni!"

Melinda röhögőgörcsöt kapott, én meg vagy két percig nem jutottam szóhoz.

Ön szerint van joga egy tacskónak békés járókelőket megfélemlíteni?

2008. augusztus 14., csütörtök

Hey

Legeslegelőszöris, Boldog Szülinapot Gőtének, akinek nemrég volt a szülinapja, ahol Athosz meg ő folyamatosan bizonygatták, hogy buzi vagyok, és még a faszukat is mutogatták a gyanútlanoknak. Én meg széthánytam a WC-t.

A munkafronton változás történt, most egy zöldségüzemben dolgozom, igaz csak alkalomszerűen. A krumpliszsákok töltésétől hamar megfájdul az ember karja. Pályáztam ugyan még egy recepciós állásra is, de arra sajnos nem vettek fel.

Egyenlőre ennyi. Rájöttem, hogy most úgy nagyon nem tudok mit írni...

2008. július 22., kedd

Az Életbiztosítás

Öcsém kötött életbiztosítást.

"Te vagy a kedvezményezett" mondta. Még mielőtt lett volna esélyem megkérdezni, hogy miért, már mondta is. "Csak a te születési dátumod jutott az eszembe"

Ma egyébként gyakorlatilag körbesétáltam Szegedet. Újszeged tapintatos kihagyásával. Ugyanis nem találtam a helyet, ahol holnap fel fog venni a kocsi, hogy vigyen dolgozni. Három órát mászkáltam, mire meglett, és ráadásul lehúzott egy cigány 60 forinttal. Tartalmas este volt.

Holnap fél négykor kelek. Van egy olyan érzésem, hogy rendkívül cinikus leszek egész nap, és már a puszta jelenlétem is rossz irányba fogja billenteni a munkamorált.

2008. július 19., szombat

The boogeymen are coming

Vampire sztorit kreálom éppen tovább, és keresek méltó ellenfeleket a játékosoknak. Ezért a Wikipédián kutatgatok több természetfeletti lény leírása után. Hosszas keresgélés után a Wendigo, a Raksasha, és a Skin-walker után ráakadtam minden angolszász kisgyermek kedvencére: a Boogeymanre. Ekkor eszembe jutott, hogy mintha Athosz mesélt volna valamit erről a Wikipediás topicról. Gyorsan olvastam tovább. A cikk közepén van egy hosszú lista arról, hogy hogyan hívják a delikvenst a különböző országokban. Magyarországhoz írva ezt találtam:

  • Hungary - "Rézfaszú bagoly" the word literally means "copper penis owl", the expression is often used to frighten kids when they do something wrong or just to have them fear something, usually the expression is used in the following context "the copper penis owl will take you away".
Vagyis:

Magyarország - "Rézfaszú bagoly" a szó szerinti jelentése "copper penis owl", a kifejezés gyakran használatos gyerekek ijesztgetésére, amikor rosszat csinálnak, vagy csak meg akarják rémíteni őket, általában a következő kontextusban: "Elvisz a részfaszú bagoly!"

Emlékezzetek vissza, hogy kisgyermekként titeket hányszor ijesztgettek a Rézfaszú Bagollyal?

2008. július 16., szerda

I will survive

Na, túléltem a halászléfőzőn dógozást. Én elfáradtam, és akkor nem is beszélnék öcsémről, aki legalább 15 órával többet dolgozott mint én, illetve Földesről, aki gyakorlatilag csak dolgozott a hét folyamán.

Az első nap voltak aranyos pacik és dromedárok is. Tele is szarták a mezőt, amin őrködtem. A mező mellesleg egy erdő mellett volt, ami néha nagyon parán nézett ki. Világítgattam is arra gyakran, mint azok a horrorfilm-szereplők, akik a film tizedik percében nagyon csúnya halált halnak.

Mellesleg tök jó a zseblámpa, jól belátsz vele mindenhova, csak a filmek tapasztalataiból tudjuk, hogy nem javít a helyzetünkön, ha konkrétan látjuk is az erdőből felénk özönlő werewolfokat. Rá kellett ugyanakkor döbbennem, hogy ha valaki nagyon részeg, akkor nincs ronda nő. Igaz Kupsza és Szabi?

A későbbiekben Petire rányomult egy buzi, láttunk sok kis surmót akik részegen padon ugráltak, illetve beszólogattak a diszkóból hazafelé menet az út szélén álló, fáradtan hunyorgó, szőrös arcú embernek. Találkoztunk jóarc biztonsági őrökkel, meg kevésbé jóarc sörkocsi tulajdonosokkal, akik szentül hiszik, hogy más magántulajdonát olyan fasza dolog csak úgy lehet ide-oda cipelni, engedély nélkül. Aztán meg nyugodtan lehet Földessel és velem üvöltözni, ha rászólunk, hogy nem kóser a dolog.

Egyébként újra Szegeden vagyok, Ciccel lejátszottuk a szokásos otthon punnyadást, de most megembereltük magunkat, és bejöttünk a TIK-be. Elintézem a szegedi munkámat, oszt vissza a hétvégére Bajára. Csókolom.

2008. július 10., csütörtök

Nochnoy Dozor 2.

Öcsém műszak végére úgy szokott kinézni, mint egy zombi és Kiszel Tünde mutáns keveréke. Ez utóbbit nem tudom miért mondtam, talán az agyhalálra asszociálva.

"Hazamegyek" mondja ilyenkor "és megbaszom az asszonyt. Aztán lefekszek aludni, és szólok neki, hogy legyen kaja, mire felkelek. És ő, amíg el nem készíti a kaját, nézi ahogy alszom, és boldog!"

"Peti, nincs is barátnőd!" mondja a Rossz Szellem az én hangomon.

"Neee rontsd el!"

2008. július 8., kedd

Némán

Nyilatkoztunk Ciccel a Délmagyarnak. Itt olvasható. :D

Csak kár, hogy nem 22 évesek vagyunk, mint ahogy a cikkben írák, és kár, hogy Cica nem egészen szociológus hallgató, mint ahogy a cikkben írták. Nem baj. A fotókat viszont ne nézzétek meg. Nem szabad. A fejem korhatáros.

Nochnoy Dozor

Öcsémmel tegnap este hatkor mentünk le a szigetre, hogy őrizzük a cuccot a halászléfőzésre. Ma reggel hatkor végeztünk. Közben esett ránk az eső másfél órán keresztül, fújt a szél mint az állat, és egy kutya odaszaladt az öcsémhez, és képen nyalta. A jelenlétünk nagyon megnyugtatta a kirenedelt biztonsági őrt, ugyanis egyszerűen elvonult az illető a kocsijába aludni.

Hazaérve két hét után először néztem meg az e-mailjeimet, és örömmel értesültem, hogy lemaradtam egy 30.000 forintos fordításról. Nem baj, helyette elvállaltam egy 5500 forintosat. Ugye milyen jól jártam? Na ja, ha nem punnyadtunk volna Cicával egész múlt héten a lakásban, akkor el tudtam volna olvasni időben az üzenetet. Erről ennyit.

2008. június 25., szerda

Félelem és Reszketés a Negyedik Emeleten

A mikró hatalmasat szikrázott és reccsent. És aztán zavartalanul működött tovább. A probléma az, hogy lejárt az időzítés. Na, bassza meg.

Reggel (kivel viccelek; délután 1-kor) tusoltam, és erre barna víz kezdett el folyni a tusolóból. Ráadásul este folyamatosan arra ébredtem, mintha valami mászkálna az ablaknál. Reggel hatig nem bírtam rendesen aludni, akkor is csak azért, mert lehűlt annyira a levegő, hogy ne érezzem úgy magam, mintha egy acélkohóban ülnék, éppen a hevítés kellős közepén.

Ennyit a panaszokról. Van munkám a nyárra, a halászléfőzőn fogok tüsténtkedni, aztán valami vállalkozónak leszek a terhére az építkezéseken és a csomagolómunkában Szegeden. Álláskeresésre mindenkinek javaslom a Déli Aprót.

Lassan egyébként elkezdhetnénk szerepjátékozni...

Mein Gott...

Az ember akkor érzi igazán, hogy nem teljesen ura élete folyásának, amikor arra próbál megoldást találni, hogy mégis hogy a viharban találhatott az anyja egy összemenstruált lepedőt - a dolog leginkább horrorisztikus jellege az, hogy az én lepedőm volt - a hátsó kertben, egy szintén véres óvszer társaságában.

Ilyen problémával öcsém is szembesült, amikor anyám kinyitotta a kocsija csomagtartóját egy hónapos távollét után.

"Az mi?" kérdezte öcsémet, miközben rámutatott egy nagy műanyag valamire.

"Az egy medence" válaszolt öcsém. Valószínűleg kívülről sztoikus nyugalom ülhetett az arcán, miközben belül vadul töprengett, hogy hogyan szabaduljon a szituációból.

"És mit keres ez itt?" tette fel anyám a ravasz keresztkérdést.

"Kivittük az Ádiék bulijára" válaszolt öcsém.

"A MI KOCSINKKAL?" kérdezte anyám, valószínűleg hevenyül felbaszva magát.

"Nem" mondta öcsém reflexből.

"Akkor mit keres a mi kocsink csomagtartójában?"

"Az egy medence" válaszolt erre az öcsém rövid gondolkodás után, majd gyorsan elhagyta a helyszínt.

2008. június 11., szerda

Vagyok

Rosszul vagyok, éhes vagyok, másnapos vagyok, koszos vagyok, büdös vagyok, de legalább kész vagyok az esszémmel, szóval marhára elégedett vagyok, kivéve, ha csak így másnaposan tűnik jónak amit írtam, ellenkező esetben bassza meg az egész világ.

Köszönöm.

2008. június 10., kedd

The prisoner of the room...

Lassan kezdem magam úgy érezni, mint a Silent Hill 4 főszereplője, aki nem tudja elhagyni a lakását. Igaz, engem nem egy természetfeletti hatalom tart ott, hanem a lustaság.

Ma reggel kemény 5 órás alvást magam mögött hagyva arra keltem fel, hogy tulajdonképpen nincsen ruhám. Vagyis volt tiszta zokni, tiszta gatyesz, tiszta nadrág, csak hát felsőm nem volt.

Azaz volt:
- tandíjas fehér póló, amit hajnalban, a Schwarzenegger karrierjéről szóló film nézése közben leettem sólettel.
- A systemes pólóm, amit már harmadik napja viselem, és büdös.
- Egy vékony, hosszúujjú garbó, amiben ha megjelenek vizsgázni, akkor narkósnak néznek.

A büdös mellett döntöttem. Nagyon épületes látványt és illatélményt nyújthattam, főleg, hogy a hajam olyan kócos volt, mintha egy vad orgiáról jöttem volna, amelyen rajtam kívül 9 fáradhatatlan thaiföldi nimfomán vett részt.

A vizsga végülis jól sikerült. A kijelölt negyvenöt perc helyett tizenöt perc alatt végigrohantam rajta, és négyes lett (még két-három pont és ötös, grrr...)

Aztán hazaértem, és megkértem Cicát, hogy kurva gyorsan mutassa meg, hogy hogyan működik a mosógép.

Kurva gyorsan megmutatta, szóval most vannak tiszta ruháim. Mellesleg 2-es lett a fonetikám, azaz nem fognak kirúgni az egyetemről, de azért újra meg akarom próbálni a vizsgát, hogy csak legyen meg a 3-as. Egész jól állok.

Ja, és még valami. Mindig ügyeljetek, hogy a napi táplálkozás ne egy croissantból, egy csomag sós mogyoróból, és két liter kólából álljon, mert kibaszott kemény gyomorgörcsöket bír okozni.

Zola egészségügyi félóráját hallották.

2008. június 6., péntek

Jom kippur nem is helységnév

Arról ne beszéljünk, hogy a spanyolok a Kleóban annyi sört hoztak nekünk, hogy én savas ízűt hánytam, Cic meg hajnali délután fél egykor felhívott. A másik szobából. Annyit mondott a telefonba, hogy "Bocs" aztán lerakta. Biztos nagyon hiányoztam.

Tegnap este éjfélkor lefeküdtem. Ma vizsga. Egészen 4-ig forgolódtam, aztán elaludtam, csak hogy visszaálmodhassam azt a varázslatos pillanatot egy másfél évvel ezelőtti szilveszteri buliról, amikor a barátnőm bejelentette, hogy véget ért a románc...

Az ember agya a saját ellensége. Miért kell egy vizsgára készülő embert ilyenekkel baszogatni? Még negyed 6 előtt felébredtem, és 8-ig hánykolódtam. Egy rövid időre biztos elaludtam, mert egyszer még hallottam Cicát mászkálni, aztán már nem. Elment, vizsgázik a zsidókból. (Minden zsidó ünnep összefoglalása? - Meg akartak ölni minket. Nem sikerült. Akkor most együnk!)

Fél 9-kor felkeltem. Az erkélyajtónál áll a víz, kint zuhog az eső. A konyha ablak alatt szintén. Felmosó formájában megvalósítottam az ellenintézkedést. 9-ig jegyzeteket nézegettem.

10-kor vizsgáztam.

"A dolgozat öt oldalas" mondta a tanár. Mivel két A/4-es papír volt a kezemben, ezért ez a konklúzió kicsit meglepett. De aztán rájöttem, hogy két oldal egy oldalra van fénymásolva.

Aha. Még el se kezdődött a vizsga, de máris trükközik ez velünk.

"Nagyjából 100 perc alatt meg lehet írni" folytatta.

Nekem elég volt 40 perc is. Nagyjából 30 pontot veszthettem. A 120-ból. A kettes biztos megvan, de kacérkodom a gondolattal, hogy ha nem lesz legalább 3-as, akkor újraírom. Kis stréber.

Mellesleg tudtátok, hogy a maceszt azért eszik a zsidók, mert azt ették Egyiptomban is, és így emlékeznek a szolgaságukra? A zsidó ételek fele kb. azt jelképezi, hogy mennyire szar volt nekik piramist építeni, és az ünnepnapok felénél is emiatt szomorúak.

Ha ennyi ideig tart nekik ezt feldolgozni, akkor asszem borítékolhatjuk, hogy a Holocaustot is legalább 3000 évig fogjuk hallgatni.

Ha valaki még akar érdekes zsidó szokásokról hallani, akkor kérdezze meg Athoszt, vagy Cicát, vagy a Földes nővérét, mert ő volt bébiszitter (vagy mi a faszom) zsidóknál egyszer. (Athosz nővére meg zsidóknak dolgozik - a szerk.)

2008. június 4., szerda

Június 4.

Na, de kurva régen írtam már. Hát essünk neki. Dr. House függők vagyunk, legalábbis Cicával megint végignéztünk egy röpke 17 órás évadot. Ez összesen 40 órás ébrenlétet jelentett, ami így a vizsgaidőszak elején kicsit necces. DE, tegnap tanultam, és még a beadandóm is tett egy lépést előre; már létezik...

Most néztem meg, hogy hanyadika van. Gyorsan leültem, és írtam egy bejegyzést róla a goodterroriston. Olyan senkinek az érzéseibe bele nem gázolót, jófiúsat, és ha egyáltalán itt tartunk, csak egy kép volt az egész, a szokásos.

Aztán felálltam, elindultam enni, és egy elegáns mozdulattal visszafordultam. Nanehogymáhát. Az ember manapság azért nem szeret Trianonról beszélni (jé, igen, ennek az évfordulója van ma) mert azonnal jobb esetben szélsőjobbosnak nézik, rosszabb esetben lenácizzák. Nem kellett volna elveszíteni a második háborút se ugyebár.

Szóval, beléptem újra, odafirkantottam a kép alá a jókívánságaimat, és most írom ezt a bejegyzést. Már amúgy is kezdek a politikai fórumozásban halálos ellenségeket szerezni - egy rendőr, aki szerint meg kéne ölni a tüntetőket, már hónapok óta folyamatosan "elkap" - szóval ne most kezdjem el játszani az óvatosan fogalmazót. Szóval, egy szó mint száz, a közéletben divatos utálni a nácikat, mert nagy ganék voltak, divatos utálni a kommunistákat, mert nagy ganék voltak, viszont Trianonról laposkuss, mert egy pár adag gané egyszer lándzsahegyre tűzte a revíziót.

Pedig Trianon is ganéság volt. A győztesek gané erőfitogtatása. Lenyomjuk a vesztest, a cuccait meg szétosztjuk a kelet-európai talpnyalóink között. A következő háború meg kapóra jött, mert a hülye komcsik bebeszélték mindenkinek, hogy náci ganék, ha pedzegetik ezt a szar kis békét.

A helyzet zseniális; már nincs is szükség, hogy a győztesek érveljenek Trianon mellett, egyszerűen a magyar gondolkodást sikerült addig torzítani, hogy már mi sem értjük, hogy miért is szar ahogy van.

Jó étvágyat.

2008. május 25., vasárnap

Vodka House

Tegnap lekéstem a buszt, és a faszomnak volt kedve az estivel menni.

Helyette átjött Irmo, és megnéztük Cica meghatározhatatlan édes alkoholfajtájával (szutyok névre hallgat) és egy üveg vodkával House-t néztünk.

Azazhogy az alkoholt inkább Cica és én fogyasztottuk, Irmo a kanapén aludt. Mindenesetre, fél egyig néztünk House-t. Másnap délután fél egyig. Cica már kezdett érdekes mondatokat fogalmazni, mire elindultam.

Úgy, hogy az ember fél órácskát aludt, furcsa buszozni. És megvilágosodtam; a vodka tényleg jobb őszibaracklével, mint naranccsal.

Ez legalább akkora megvilágosodás volt, mint amikor Földessel álltunk a szegedi buszmegállóban. Földes egy kék Levi's polót viselt, és akkor döbbentem rá, hogy hova lett úgy fél éve a kék Levi's pólóm.

2008. május 14., szerda

Day of Döbbenet

Először is szomorúan kell bejelentenem, hogy Kozel, a macska, feltehetőleg már eltávozott az élők sorából, ismeretlen eredetű belső vérzésnek köszönhetően. Vagy csak nem tudta feldolgozni a traumát, amit az okozott, hogy az Athoszék megmutatták neki a faszukat.

Ma viszont engem is ért egy komoly sokk, még most is alig bírok kilábalni belőle. Bementem az English Foundation órára, hogy beírassam a jegyet. Amolyan esélytelenek nyugalmával várakoztam, tudván, hogy mivel a múlt héten a meglepetés Final Testre nem tudtam készülni, ezért a jegyem nem lehet kétséges.

Az órán a tanár ki is osztotta a teszteket; 3 ponttal maradtam le a négyesről. Az egész félévi teljesítményemet 3-asra értékelte. Már be is lett írva az indexbe, bizony. Jól kezdődik ez a vizsgaidőszak, csak tartsuk így a tendenciát.

2008. május 7., szerda

Helyzetjelentés

Reggel 8-kor felkelni: Kötelező.

Kobra energiaital (1,5 liter): 225 forint.

Tesco cipő, amiben eltipegünk az oktatási intézményig, amely rejtélyes okból még jogviszonyt tart fenn velem: 1990 forint.

Késni, mert ettem egy szendvicset (parizer+sajt+kenyér): kb. 50 forint.

Rádöbbenni, hogy az órán írjuk meg a félévet záró Final Test-et, amire semmint nem készültem: Felbecsülhetetlen.

2008. április 25., péntek

Reggel 8-kor, a TIK-ben

Az este kifejezetten jól aludtam... a Fajó ágyában. Mátéval ugyanis megleptük Szilvit és Cicát egy látogatással. Hajnali 1-kor. Biztosítottam őket, hogy mivel jövő péntektől már a szomszédban fogok lakni (ó igen) ilyenekre nem fog többet sor kerülni.

Reggel felkeltem, és kint a nappaliban volt anyám, egy rozsdás reszelővel, ami megvéd a kenguruktól. Aztán kinyitottam a szemem, és rájöttem, hogy még mindig az ágyban vagyok. Odakinnt kurva hideg volt. Szegény Cica még akart inni egy kávét, de a kávézóban nem szolgálták ki, mert 8-kor van a nyitás, neki meg el kellett mennie a Forrás hotelhez, hogy összeszedjen egy csapat külföldi vallástudóst.

Mellesleg kapott egy vastag könyvet is, amiben német nyelvű vallási statisztikák vannak. Minden szociológus álma. Azért, csak úgy zárójelben, amikor németek elkezdenek embereket vallási alapon listázni, az nekem mindig gyanús. Lehet Cic nemsokára egy csapat rémült zsidót fog leterelni az alagsorba, és lesz nála egy zsák mezőgazdasági vegyszer...

Na, inkább megyek a dolgomra, ahelyett, hogy baromságokat körmölök a blogba.

Csak kéne az a rohadt reszelő... Hátha erre jön egy kenguru...

2008. április 22., kedd

Ejha

Elég régen írtam már. Pedig lenne mit írni. Volt sok jó buli, kellemetlen mérőszalagos jelenetekkel, találtam pucér embereket a nappalimban, forró smack lett az ölembe öntve, és találtam egy farmert a lakótelepen. Sajnos női volt. Olyan sok az írnivaló, inkább bele se kezdek. Helyette majd gyakrabban frissítek.

A legújabb hír persze; úgy néz ki jövő pénteken költözöm az új albiba Cicával, szval mindössze 2 percre fogok lakni az egyetemtől. Zsír lesz nagyon.

Végezetül itt egy rendkívül jó kép:


2008. április 8., kedd

Occupation

A TIK előtt felsorakozott katonai terepjárók és csapatszállító teherautók elsőre fenyegető látványt nyújtanak, de mivel a katonák nem románul beszélnek, csupán e szerény köztársaság hadseregét kívánják erősíteni kispénzű és sikertelen egyetemistákkal, ezért másodszorra már nem olyan rémisztőek.

Bizisten, ha akkor jönnek, amikor a Bajnó közölte velem, hogy meghúz Use of Englishből, és megint évet kell ismételnem, akkor lehet, hogy már sátrat állítanék valahol a Bakonyban.

Azóta szerencsére lehiggadtam.

Ma este kéne valamit csinálni. Ki van benne?

2008. április 5., szombat

Ja és mellesleg...

Ja és mellesleg azt álmodtam, hogy a Cica Afrikába ment tanulni, a Gőtének meg nem volt kedve átjönni hozzám megnézni a Mist-et, mert túl sok a zombi az utcán, és ő félt tőlük.

Mi a szart ehettem lefekvés előtt?

Kivan a fasz...

Édes prinyó angyalkáim!

Már kb. 2 hete működik a Szerepjáték blog, és töredelmesen megkértem mindenkit, hogy kommenteljen, és regisztráljon, hogy így könnyebben tudjuk szervezni a játékot... De úgy látszik a szerepjáték érdektelenségbe fulladt, legalábbis Szabi és Kupsza bejelentették, hogy nem jönnek vasárnap Szegedre, Irmó elköltözött, Athosz újabban vasárnaponként ír egy SMS-t, hogy bocsi, mégsem bír jönni, Előd meg baszik felvenni a telefont. Gőte meg ugye gyakorlaton van, és csak a puszta véletlennek köszönhetjük, hogy most hétvégén ráért.

Szóval, itt most megkérem azokat, akiket már nem érdekel a játék, hogy szóljanak, és akkor innentől kezdve nem számítunk rájuk. A többieknek, akik szeretnének játszani, csak azt üzenném, hogy a szervezés nem kizárólag a mesélők (Cica és jómagam) feladata. Legyetek szívesek, húzzatok arra a nyomoroc blogra, és kommenteljetek egy regisztrált profillal, hogy küldhessem a meghívót...

Mert különben hisztis leszek...

2008. április 3., csütörtök

Plakát

"Április 4-én lehetségessé válik a lehetetlen" asszem valami ilyesmit hírdetett az egyik plakát az utcán. Egyéb kommentár nincs mellé fűzve.

"Mi a fasz?" gondoltam magamban "Visszajönnek az oroszok?"

Ha valaki tudja, hogy mit reklámoznak, az kommenteljen már egy szépet!

2008. március 30., vasárnap

Itt a tavasz, dagad a...

Arcomon Steven Segal-i rezignáltsággal vettem tudomásul, hogy vége van ismét egy szünetnek, úgy, hogy semmi érdemleges nem történt, leszámítva a Benedekbulit szerdán, mely fergetegesre sikerült, mivel Schoblochert megbaszták a kutyák. Ja, meg volt egy buli Diánál, ami simán jól sikerült, pedig be se rúgtam, ellentétben Előddel és Petivel, akik távozásomkor már négy dimenzióban fetrengtek.

Félelmetesen szar volt az idei locsolás, de hát ezt már mondtam...

Szóval ma back to Szeged, reunion a szegedi társasággal, és Shadowrun, de ha megint nem lesz senki, akkor bizisten szankciók lesznek.


2008. március 24., hétfő

Happy Fucking Easter

Hát, még egy ilyen szar húsvéti locsolásom sem volt. Vagy be se engedtek minket, vagy a Földes nyitott ajtót, és nem akarta, hogy meglocsoljuk, vagy már otthon se voltak az érintettek.

Külön köszönet Rékának, aki még egy köszönést se pazarolt ránk, csak kiszólt egy résen, hogy várjunk egy kicsit, aztán nem jött ki. (Breaking News - Nem, a résen nem ő szólt ki)

Lehet, hogy mostantól hagyom a faszomba ezt az ünnepet is, mint a karácsonyt, mert kurvára nincs kedvem még egyszer a semmiért körbecsámpázni a városon.

Mellesleg a világ legjobb locsolóverse, by Benny: "Itt van a kölni, meg foglak ölni!"

2008. március 19., szerda

Ó Igen! Igen! Igen!

Megírtam az év első Midterm Test-jét, és azt hiszem, nem is sikerült olyan rosszul. Berúgunk?

2008. március 18., kedd

Pinkville

"Azt mondanám, hogy a társaságunkban lévők a vietnámiakat nem tartották embernek"

Celina Dunlop



Calley és Meadlo lőtték az embereket. A gödörbe lőttek. Láttam Meadlo-t a gödörbe lőni.

K: Rendben, most mondja el nekem, mi volt olyan emlékezetes Meadloban, hogy megjegyezte őt?
V: Miközben lőtt, sírt.
K: Nem magára célzott, és ön látta a könnyeket a szemében?
V: Igen.

Robert Maples közlegény jelentése


"Mi ott kint jól éreztük magunkat. Kicsit olyan volt, mint a céllövöldében."
"
Rálőtt [a kisbabára] egy .45-össel. Elvétette. Nevettünk. Közelebb ment 3-4 lábbal, és újra elvétette. Nevettünk. Aztán odament közvetlen közelre, és lelőtte."

Az egyik katona pinkville-i visszaemlékezései


"Nem láttam élő embert, amikor elhagytuk a falut."

Robert Maples közlegény jelentése

1968. március 16.

Az amerikai hadsereg 23. "Americal" gyalogsági hadosztály 20. ezred 1. zászlóaljának C (Charlie) százada leszállt a dél-vietnámi My Lai falu (amerikai kódnéven Pinkville) közelében. A századot korábban több támadás érte az észak-vietnámi csapatoktól, mivel akkor indult a háború menetét megfordító Tet offenzíva. A C század március közepén 28 embert vesztett el, ebből 5 meghalt.

A támadás előtt Ernst Medina kapitány informálta a századot arról, hogy az összes falusi reggel 7-kor elment a piacra, szóval akik a faluban maradtak, azok mind vietcongok, vagy vietcong szimpatizánsok. Bár ezt a bíróság előtt később tagadta, állítólag biztatta a katonákat az agresszív fellépésre, és a szimpatizánsok meggyilkolására, továbbá a kunyhók leégetésére, és a kutak megmérgezésére.

William Calley őrmester vezetésével az első szakasz behatolt a faluba, és elkezdtek tüzelni a feltételezett Vietcong állásokra.

Már nem voltak ilyen állások. A faluban csak civilek tartózkodtak. Az összes VC elhagyta a területet, még a támadás előtti napon. A katonák először csoportokba gyűjtötték a civileket, aztán a BBC News jelentése szerint a következők történtek:

"A katonák őrjöngeni kezdtek, lemészárolva fegyvertelen öregeket, nőket, gyerekeket, kisbabákat. Nem mutattak irgalmat a családoknak, akik a bunkerekben és a kunyhókban biztonságot keresve bújtak össze. Azokat, akik előjöttek feltett kézzel, megölték (...) A falu többi részén egyéb atrocitások történtek. Nőket csoportosan erőszakoltak meg, vietnamiakat, akik meghajolva köszöntötték az amerikaiakat, megvertek és megkínoztak, puskatussal ütötték, és bajonettel szurkálták őket. Néhány áldozatot megcsonkítottak, a "Company C" feliratot vágták a mellkasukba. Késő délelőttre a felsőbb hatóságok elrendelték a tűzszünetet. My Laiban tömeggyilkosság folyt. Halottak borították be az egész falut."

Emberek tucatjait terelték az öntözőcsatornákba, és lőtték agyon. Kb. 70-80 falusit az 1. szakasz a falu közepére terelt. Őket személyesen Calley és néhány katona gyilkolta meg. Calley szintén agyonlőtt két nagyobb csoport civilt egy puskával, amit egy katonától vett el, aki megtagadta a mészárlásban való részvételt.

A 2. szakasz tagjai legalább 70 férfit, nőt, és gyereket öltek meg, ahogy átkutatták My Lai északi részét és Bihn Tay-t, egy kis kunyhócsoportot 400 méterre My Laitól.

Mivel a század nem ütközött ellenállásba, újabb egységek érkeztek a térségbe, és több mint 90 embert megöltek. Az amerikai csapatok nyolc embert vesztettek (1 halott, 7 sebesült) a hadművelet során aknák, és csapdák miatt. A következő két napban két ezred katonái részt vettek a falu elpusztításában, és a civilekkel való kegyetlenkedésben. A legtöbb katona nem vett részt a bűnökben, de nem is tett ellenük, és nem is tett panaszt a feljebbvalóknál.

Hugh Thompson Jr., egy 24 éves helikopterpilóta a felderítőcsapatból, látta a halott és haldokló civilek tömegeit, elkezdett a falu felé repülni. Ő, és a helikopter személyzete szemtanúi voltak, ahogy egy fegyvertelen nőt Medina kapitány rugdos, majd közvetlen közelről agyonlő (Medina később azt állította, hogy gránátot látott a nőnél).

Egy halott és sebesült emberekkel teli árok mellett landoltak. Thompson találkozott egy őrmesterrel, és megkérdezte, hogy segítene-e kiszállítani a még élő embereket az árokból, mire az őrmester azt válaszolta, hogy segítene őket megszabadítani a kínjaiktól. Thompson megijedt és összezavarodott, először egy viccnek gondolta. Ahogy a helikopter felszállt, az egyik pilóta felkiáltott: "Úristen, ez belelőtt a gödörbe!".

Thompson ezután látott egy csapat civilt (nőket, gyerekeket, és öregeket) egy bunkernél, ahogy amerikai gyalogosok közelednek feléjük. Thompson leszállt, és azt mondta az embereinek, hogy ha a C század katonái megpróbálják lelőni a civileket, akiket ő kihoz a bunkerból, öljék meg a katonákat. Thompson később vallomásában elmondta, hogy beszélt Calley-val, és arra kérte, hogy segítsen neki kivinni a civileket abból a bunkerből. Thompson szerint "...azt mondta [Calley], hogy az egyetlen mód, amivel ki lehet őket juttatni, a kézigránát". Thompson azt vallotta, hogy ezután közölte Calley-vel, hogy "csak tartsa az embereit ahol vannak, amíg ő kiviszi a gyerekeket". Több mint egy tucat embert talált a bunkerban, akikre végig vigyázott, amíg azokat két csoportban elszállították.

A mészárlásban 350-550 ember halt meg. Szinte az összes kiskorú volt, nő, vagy már katonai szolgálatra alkalmatlan korban volt. Az amerikai kormány megpróbálta eltussolni az ügyet. Ron Ridenhour, egy amerikai mélységi felderítő nyomozni kezdett azonban, és az általa talált megdöbbentő bizonyítékokat levelek formájában elküldte az USA-ba, ahol végül demokrata politikusok karolták fel az ügyet. Mindössze Calley-t ítélték el azonban. Először életfogytiglant kapott, aztán 20 évet, végül hat évet, amiből 3 és fél éves házi őrizet lett.

Az eljárás folyamán figyelmen kívül hagyták a nürnbergi perek folyamán alkalmazott doktrínákat. Nem csak hogy azt a védekezést fogadták el, hogy az egységek parancsra cselekedtek, de azt is, hogy nem voltak jelen a tisztek, és nem tudtak a dologról.

Ezeket a kifogásokat a nürnbergi perek folyamán egyszer sem fogadták el.

Az Index remek cikke így zárja a visszaemlékezést:

"Az amerikai katonák március 16-án, 11 órakor megebédeltek a hullák hegyei között. Néhányuk, mert zavarta őket a még élők nyögdécselése, körbejárta a gödröket és bevégezte a gyilkosságokat. Hamarosan helikopterek érkeztek és elszállították a Charlie századot. Este a vietkong visszatért a faluba, és a túlélők segítségével eltemették az áldozatokat. A síroknál vietkong parancsnokok mondtak beszédeket. Azok a falusiak, akik addig nem voltak kommunisták, aznap kommunistává lettek.

Az Americal hadosztály a háború végéig Vietnamban szolgált, egyik ezrede volt az utolsó alakulat, amit kivontak az országból 1973-ban."