Június 4.

Na, de kurva régen írtam már. Hát essünk neki. Dr. House függők vagyunk, legalábbis Cicával megint végignéztünk egy röpke 17 órás évadot. Ez összesen 40 órás ébrenlétet jelentett, ami így a vizsgaidőszak elején kicsit necces. DE, tegnap tanultam, és még a beadandóm is tett egy lépést előre; már létezik...

Most néztem meg, hogy hanyadika van. Gyorsan leültem, és írtam egy bejegyzést róla a goodterroriston. Olyan senkinek az érzéseibe bele nem gázolót, jófiúsat, és ha egyáltalán itt tartunk, csak egy kép volt az egész, a szokásos.

Aztán felálltam, elindultam enni, és egy elegáns mozdulattal visszafordultam. Nanehogymáhát. Az ember manapság azért nem szeret Trianonról beszélni (jé, igen, ennek az évfordulója van ma) mert azonnal jobb esetben szélsőjobbosnak nézik, rosszabb esetben lenácizzák. Nem kellett volna elveszíteni a második háborút se ugyebár.

Szóval, beléptem újra, odafirkantottam a kép alá a jókívánságaimat, és most írom ezt a bejegyzést. Már amúgy is kezdek a politikai fórumozásban halálos ellenségeket szerezni - egy rendőr, aki szerint meg kéne ölni a tüntetőket, már hónapok óta folyamatosan "elkap" - szóval ne most kezdjem el játszani az óvatosan fogalmazót. Szóval, egy szó mint száz, a közéletben divatos utálni a nácikat, mert nagy ganék voltak, divatos utálni a kommunistákat, mert nagy ganék voltak, viszont Trianonról laposkuss, mert egy pár adag gané egyszer lándzsahegyre tűzte a revíziót.

Pedig Trianon is ganéság volt. A győztesek gané erőfitogtatása. Lenyomjuk a vesztest, a cuccait meg szétosztjuk a kelet-európai talpnyalóink között. A következő háború meg kapóra jött, mert a hülye komcsik bebeszélték mindenkinek, hogy náci ganék, ha pedzegetik ezt a szar kis békét.

A helyzet zseniális; már nincs is szükség, hogy a győztesek érveljenek Trianon mellett, egyszerűen a magyar gondolkodást sikerült addig torzítani, hogy már mi sem értjük, hogy miért is szar ahogy van.

Jó étvágyat.

Látom, hiszem, akarom... elcseszem

Bár megfogadtam, hogy a személyes blogba politika nem fog kerülni, ez egy kivételes alkalom. Egyrészt azért, mert ma volt a népszavazás, másrészt meg én vagyok a blogíró, és én döntöm el mikor mit írok.

Igen. Nem. Nem. Ez volt az én helyes sorrendem. Csak harmada a viktori álomnak, de úgy érzem igazságos harmad. Úgy érzem számít. Úgy érzem számít. Úgy érzem számit.

Ha elég sokat mondogatom, akkor talán elkezdek hinni benne.

Mert a kicseszett igazság az ladies and gentleman, hogy igazából ez a népszavazás nem számít. Kidobott pénz volt, egy viktori idiotizmosnak köszönhető, nagyon drága közvéleménykutatás. Azt tudhatjuk majd meg belőle, hogy a magyar állampolgárok nagy része nem szeretne semmiért se fizetni. A magyar átlagpolgár azt szeretné, hogy az állam lehetőleg minél több pénzt utaljon a számlájára, és hagyja békén. "És még a ház is legyen ingyen" ahogy a Földes mondta ma délután raid előtt nem sokkal.

Az igazság az, hogy hiába szavazzák le a dolgokat jelen pillanatban, a kormány dönthet úgy, hogy hülyék vagytok gyerekek, márpedig ez lesz, és kész. Kockáztat néhány szavazást, aztán csókolom. A kormány dönthet úgy is, hogy jó legyen, hagyjuk.

De a kormánynak ki kell fizetnie az államadósságot, és rendeznie kell a költségvetést. Miből oldják meg, vegyenek fel hitelt?

Az igazság az, hogy akármit csinálunk, a kormánynak kell az extra bevétel. Az autópályaépítést nem fogják abbahagyni, mert kell a Kóka cégének a munka, ezért a mi pénztárcánkra szállnak rá. Ha nem lesz se tandíj, se vizitdíj, se kórházi napidíj, attól még fizetni kell, csak másért. Mondjuk a fogyasztási cikkek adóját növelik meg jobban, vagy az ÁFÁ-t.

Viktor ostobán áll hozzá a népszavazáshoz: ne higgyük azt, hogy mint köznép, mi itt majd kormányozni fogunk. Az a ploretárdiktatúra hagymázas rémálma. A demokrácia az, ahol a köznép választ vezetőt, és nem kell félnie attól, hogy ha ellentétes a nézőpontja az uralkodó ideológiával. Ha nem tetszik valami, lehet demonstrálni, de ha elkezdünk kockaköveket hajigálni, hát ne lepődjünk meg, ha a bordáink közé repül egy gumilövedék, és azon se, hogy a Magyar Köztársaság rendőrsége nem a korrektségről és a szabályszerű, demokratikus eljárásról híres.

Azért gondoljunk arra is, hogy elődeink évszázadon keresztül nem kapták meg azt a jogot, hogy szabad véleményt formálhassanak ebben az országban.

Álom, álom, édes álom

Újabban sokat írok arról, hogy mit álmodom. Na, hát eddig volt olyan, hogy zombi lettem, voltak karddal kergető kövér ázsiai nők, de ennél fantazmagórikusabbat és elvontabbat még nem éltem át.

Azt álmodtam, hogy Magyarország visszafizette az államadósságot.

Szerintem újabban túl sok sci-fit nézek. Tegnap este is például, de az AVP2 ehhez képest a földön két lábbal járó dokumentumfilm volt.

Na jó, inkább megyek, ezek valamit.