Félelem és Reszketés a Negyedik Emeleten

A mikró hatalmasat szikrázott és reccsent. És aztán zavartalanul működött tovább. A probléma az, hogy lejárt az időzítés. Na, bassza meg.

Reggel (kivel viccelek; délután 1-kor) tusoltam, és erre barna víz kezdett el folyni a tusolóból. Ráadásul este folyamatosan arra ébredtem, mintha valami mászkálna az ablaknál. Reggel hatig nem bírtam rendesen aludni, akkor is csak azért, mert lehűlt annyira a levegő, hogy ne érezzem úgy magam, mintha egy acélkohóban ülnék, éppen a hevítés kellős közepén.

Ennyit a panaszokról. Van munkám a nyárra, a halászléfőzőn fogok tüsténtkedni, aztán valami vállalkozónak leszek a terhére az építkezéseken és a csomagolómunkában Szegeden. Álláskeresésre mindenkinek javaslom a Déli Aprót.

Lassan egyébként elkezdhetnénk szerepjátékozni...

Mein Gott...

Az ember akkor érzi igazán, hogy nem teljesen ura élete folyásának, amikor arra próbál megoldást találni, hogy mégis hogy a viharban találhatott az anyja egy összemenstruált lepedőt - a dolog leginkább horrorisztikus jellege az, hogy az én lepedőm volt - a hátsó kertben, egy szintén véres óvszer társaságában.

Ilyen problémával öcsém is szembesült, amikor anyám kinyitotta a kocsija csomagtartóját egy hónapos távollét után.

"Az mi?" kérdezte öcsémet, miközben rámutatott egy nagy műanyag valamire.

"Az egy medence" válaszolt öcsém. Valószínűleg kívülről sztoikus nyugalom ülhetett az arcán, miközben belül vadul töprengett, hogy hogyan szabaduljon a szituációból.

"És mit keres ez itt?" tette fel anyám a ravasz keresztkérdést.

"Kivittük az Ádiék bulijára" válaszolt öcsém.

"A MI KOCSINKKAL?" kérdezte anyám, valószínűleg hevenyül felbaszva magát.

"Nem" mondta öcsém reflexből.

"Akkor mit keres a mi kocsink csomagtartójában?"

"Az egy medence" válaszolt erre az öcsém rövid gondolkodás után, majd gyorsan elhagyta a helyszínt.

Vagyok

Rosszul vagyok, éhes vagyok, másnapos vagyok, koszos vagyok, büdös vagyok, de legalább kész vagyok az esszémmel, szóval marhára elégedett vagyok, kivéve, ha csak így másnaposan tűnik jónak amit írtam, ellenkező esetben bassza meg az egész világ.

Köszönöm.

The prisoner of the room...

Lassan kezdem magam úgy érezni, mint a Silent Hill 4 főszereplője, aki nem tudja elhagyni a lakását. Igaz, engem nem egy természetfeletti hatalom tart ott, hanem a lustaság.

Ma reggel kemény 5 órás alvást magam mögött hagyva arra keltem fel, hogy tulajdonképpen nincsen ruhám. Vagyis volt tiszta zokni, tiszta gatyesz, tiszta nadrág, csak hát felsőm nem volt.

Azaz volt:
- tandíjas fehér póló, amit hajnalban, a Schwarzenegger karrierjéről szóló film nézése közben leettem sólettel.
- A systemes pólóm, amit már harmadik napja viselem, és büdös.
- Egy vékony, hosszúujjú garbó, amiben ha megjelenek vizsgázni, akkor narkósnak néznek.

A büdös mellett döntöttem. Nagyon épületes látványt és illatélményt nyújthattam, főleg, hogy a hajam olyan kócos volt, mintha egy vad orgiáról jöttem volna, amelyen rajtam kívül 9 fáradhatatlan thaiföldi nimfomán vett részt.

A vizsga végülis jól sikerült. A kijelölt negyvenöt perc helyett tizenöt perc alatt végigrohantam rajta, és négyes lett (még két-három pont és ötös, grrr...)

Aztán hazaértem, és megkértem Cicát, hogy kurva gyorsan mutassa meg, hogy hogyan működik a mosógép.

Kurva gyorsan megmutatta, szóval most vannak tiszta ruháim. Mellesleg 2-es lett a fonetikám, azaz nem fognak kirúgni az egyetemről, de azért újra meg akarom próbálni a vizsgát, hogy csak legyen meg a 3-as. Egész jól állok.

Ja, és még valami. Mindig ügyeljetek, hogy a napi táplálkozás ne egy croissantból, egy csomag sós mogyoróból, és két liter kólából álljon, mert kibaszott kemény gyomorgörcsöket bír okozni.

Zola egészségügyi félóráját hallották.

Jom kippur nem is helységnév

Arról ne beszéljünk, hogy a spanyolok a Kleóban annyi sört hoztak nekünk, hogy én savas ízűt hánytam, Cic meg hajnali délután fél egykor felhívott. A másik szobából. Annyit mondott a telefonba, hogy "Bocs" aztán lerakta. Biztos nagyon hiányoztam.

Tegnap este éjfélkor lefeküdtem. Ma vizsga. Egészen 4-ig forgolódtam, aztán elaludtam, csak hogy visszaálmodhassam azt a varázslatos pillanatot egy másfél évvel ezelőtti szilveszteri buliról, amikor a barátnőm bejelentette, hogy véget ért a románc...

Az ember agya a saját ellensége. Miért kell egy vizsgára készülő embert ilyenekkel baszogatni? Még negyed 6 előtt felébredtem, és 8-ig hánykolódtam. Egy rövid időre biztos elaludtam, mert egyszer még hallottam Cicát mászkálni, aztán már nem. Elment, vizsgázik a zsidókból. (Minden zsidó ünnep összefoglalása? - Meg akartak ölni minket. Nem sikerült. Akkor most együnk!)

Fél 9-kor felkeltem. Az erkélyajtónál áll a víz, kint zuhog az eső. A konyha ablak alatt szintén. Felmosó formájában megvalósítottam az ellenintézkedést. 9-ig jegyzeteket nézegettem.

10-kor vizsgáztam.

"A dolgozat öt oldalas" mondta a tanár. Mivel két A/4-es papír volt a kezemben, ezért ez a konklúzió kicsit meglepett. De aztán rájöttem, hogy két oldal egy oldalra van fénymásolva.

Aha. Még el se kezdődött a vizsga, de máris trükközik ez velünk.

"Nagyjából 100 perc alatt meg lehet írni" folytatta.

Nekem elég volt 40 perc is. Nagyjából 30 pontot veszthettem. A 120-ból. A kettes biztos megvan, de kacérkodom a gondolattal, hogy ha nem lesz legalább 3-as, akkor újraírom. Kis stréber.

Mellesleg tudtátok, hogy a maceszt azért eszik a zsidók, mert azt ették Egyiptomban is, és így emlékeznek a szolgaságukra? A zsidó ételek fele kb. azt jelképezi, hogy mennyire szar volt nekik piramist építeni, és az ünnepnapok felénél is emiatt szomorúak.

Ha ennyi ideig tart nekik ezt feldolgozni, akkor asszem borítékolhatjuk, hogy a Holocaustot is legalább 3000 évig fogjuk hallgatni.

Ha valaki még akar érdekes zsidó szokásokról hallani, akkor kérdezze meg Athoszt, vagy Cicát, vagy a Földes nővérét, mert ő volt bébiszitter (vagy mi a faszom) zsidóknál egyszer. (Athosz nővére meg zsidóknak dolgozik - a szerk.)

Június 4.

Na, de kurva régen írtam már. Hát essünk neki. Dr. House függők vagyunk, legalábbis Cicával megint végignéztünk egy röpke 17 órás évadot. Ez összesen 40 órás ébrenlétet jelentett, ami így a vizsgaidőszak elején kicsit necces. DE, tegnap tanultam, és még a beadandóm is tett egy lépést előre; már létezik...

Most néztem meg, hogy hanyadika van. Gyorsan leültem, és írtam egy bejegyzést róla a goodterroriston. Olyan senkinek az érzéseibe bele nem gázolót, jófiúsat, és ha egyáltalán itt tartunk, csak egy kép volt az egész, a szokásos.

Aztán felálltam, elindultam enni, és egy elegáns mozdulattal visszafordultam. Nanehogymáhát. Az ember manapság azért nem szeret Trianonról beszélni (jé, igen, ennek az évfordulója van ma) mert azonnal jobb esetben szélsőjobbosnak nézik, rosszabb esetben lenácizzák. Nem kellett volna elveszíteni a második háborút se ugyebár.

Szóval, beléptem újra, odafirkantottam a kép alá a jókívánságaimat, és most írom ezt a bejegyzést. Már amúgy is kezdek a politikai fórumozásban halálos ellenségeket szerezni - egy rendőr, aki szerint meg kéne ölni a tüntetőket, már hónapok óta folyamatosan "elkap" - szóval ne most kezdjem el játszani az óvatosan fogalmazót. Szóval, egy szó mint száz, a közéletben divatos utálni a nácikat, mert nagy ganék voltak, divatos utálni a kommunistákat, mert nagy ganék voltak, viszont Trianonról laposkuss, mert egy pár adag gané egyszer lándzsahegyre tűzte a revíziót.

Pedig Trianon is ganéság volt. A győztesek gané erőfitogtatása. Lenyomjuk a vesztest, a cuccait meg szétosztjuk a kelet-európai talpnyalóink között. A következő háború meg kapóra jött, mert a hülye komcsik bebeszélték mindenkinek, hogy náci ganék, ha pedzegetik ezt a szar kis békét.

A helyzet zseniális; már nincs is szükség, hogy a győztesek érveljenek Trianon mellett, egyszerűen a magyar gondolkodást sikerült addig torzítani, hogy már mi sem értjük, hogy miért is szar ahogy van.

Jó étvágyat.