Édes-mézes andalgó gyermekeim, ti, bolyongó szerepjátékosok a bús magyar éjszakában. Toleranciám elérte a limitált szintet, mivel percekkel ezelőtt könnyeket hullattam. Na ne örüljetek feleim, nem miattatok, hanem mert masszív, reggel negyed tízig tartó ivászatunk után Gőte nem általlott rám kényszeríteni (korbáccsal és hüvelykszortóval, mert hát tudjátok mennyire ellenzem az alkoholfogyasztást) egy kupica ágyas pálinkát, melyet volt szerencsém ordító hányás kiséretében eltávolítani a Gőtus WC csészéjének javára.
Kleóból jövünk egyébként, mert Szilvia (ki nem általlott elküldeni minket a lakásból, melynek Cica elivileg ugyanakkora jogú albérlője, mint bármelyik más resident) végrehajtott egy olyan hisztériás jelekre utaló manővert, melynek nyomán kedvem lett volna felajánlani a kedves hölgyeménynek a Melipramin nevezetű gyógyszert, melyet pszichiátriai kezelésem során volt szerencsém szedni.
Magyarul hülyeségen felkúrta magát, és kibaszott minket, mint macskát (kis termetű, háziasított ragadozó) szarni.
Ez jelenlegi agyi sérüléseim legkisebb (bár nem elhanyagolható) tényezője, ugyanis édes drága feleim, többen (egészen pontosan 5-en) nem jöttetek szerepjátékozni, holott azt az egybehangzó véleményt hallottam a vasárnapi időponttal kapcsolatban, hogy "JÓ!".
Ne értsetek félre; nem az a baj, hogy nem jöttetek, hanem az, hogy egyes személyek (szerintem itt most mindenki tudja, hogy kiről beszélek) basztak felkeresni minket, azzal a hírrel, hogy nem tudnak megjelenni. Most itt elsősorban nem Irmóra gondolok, aki értelemszerűen még nem tudja, hogy mennyire kellemetlen a mesélőnek, hogyha egy-két játékos váratlanul hiányzik. Hanem a már több mint egy éve játszókra, akik bizányára nem egyszer hallották tőlem, hogy egy modul karakterekre írása mennyire nem egyszerű dolog.
Továbbá szemita barátunkat se szeretném itt elmarasztalni, aki már kora délelőtt jelezte az Oscar-gálával kapcsolatos perverz vonzalmát, és nem is becézett Ugyubugyunkat, aki már csütörtök magasságában jelezte, hogy valszeg nem tud jönni, továbbá kedvenc trollunkat sem, akivel délután beszéltem, hanem az urakat, akiknek hiányzásáról csupán játék előtt 45 perccel szereztem tudomást, mert addigra szándékoztak válaszolni a kiküldött SMS-ekre.
Skacok, nem haragszom (annyira, hogy egy Sweeney Todd-os mozdulattal elmetsszem a nyakatokat) csak könyörögve kérlek titeket, hogy legközelebb a lehető legkorábbi időpontban jelezzétek hiányzásokat.
Mert különben recsegve foglak titeket megbaszni egy lerobbant Wartburg tetvektől hemzsegő, vérfoltos hátsó ülésén.
Meg azért, mert a modul, melynek hiába csökkentettem agresszív NCP létszámát, Cicának és Gőtimőtinek túl nagy falat volt, lévén nem tudnak messzire lőni, mint egyes arcok, akik nem voltak ott. Ezért inkább az egész modult meg nem történtté nyilvánítottuk (alternatív megoldás by Vágó Zoltán) és ittunk helyette.
És majdnem sikerült a köpetemmel eltalálni a telefonfülkét.
Most pedig rámarok az evőpálcikákra, és eszek egy jó, emberes, csípős marhás Smack levest.
Kleóból jövünk egyébként, mert Szilvia (ki nem általlott elküldeni minket a lakásból, melynek Cica elivileg ugyanakkora jogú albérlője, mint bármelyik más resident) végrehajtott egy olyan hisztériás jelekre utaló manővert, melynek nyomán kedvem lett volna felajánlani a kedves hölgyeménynek a Melipramin nevezetű gyógyszert, melyet pszichiátriai kezelésem során volt szerencsém szedni.
Magyarul hülyeségen felkúrta magát, és kibaszott minket, mint macskát (kis termetű, háziasított ragadozó) szarni.
Ez jelenlegi agyi sérüléseim legkisebb (bár nem elhanyagolható) tényezője, ugyanis édes drága feleim, többen (egészen pontosan 5-en) nem jöttetek szerepjátékozni, holott azt az egybehangzó véleményt hallottam a vasárnapi időponttal kapcsolatban, hogy "JÓ!".
Ne értsetek félre; nem az a baj, hogy nem jöttetek, hanem az, hogy egyes személyek (szerintem itt most mindenki tudja, hogy kiről beszélek) basztak felkeresni minket, azzal a hírrel, hogy nem tudnak megjelenni. Most itt elsősorban nem Irmóra gondolok, aki értelemszerűen még nem tudja, hogy mennyire kellemetlen a mesélőnek, hogyha egy-két játékos váratlanul hiányzik. Hanem a már több mint egy éve játszókra, akik bizányára nem egyszer hallották tőlem, hogy egy modul karakterekre írása mennyire nem egyszerű dolog.
Továbbá szemita barátunkat se szeretném itt elmarasztalni, aki már kora délelőtt jelezte az Oscar-gálával kapcsolatos perverz vonzalmát, és nem is becézett Ugyubugyunkat, aki már csütörtök magasságában jelezte, hogy valszeg nem tud jönni, továbbá kedvenc trollunkat sem, akivel délután beszéltem, hanem az urakat, akiknek hiányzásáról csupán játék előtt 45 perccel szereztem tudomást, mert addigra szándékoztak válaszolni a kiküldött SMS-ekre.
Skacok, nem haragszom (annyira, hogy egy Sweeney Todd-os mozdulattal elmetsszem a nyakatokat) csak könyörögve kérlek titeket, hogy legközelebb a lehető legkorábbi időpontban jelezzétek hiányzásokat.
Mert különben recsegve foglak titeket megbaszni egy lerobbant Wartburg tetvektől hemzsegő, vérfoltos hátsó ülésén.
Meg azért, mert a modul, melynek hiába csökkentettem agresszív NCP létszámát, Cicának és Gőtimőtinek túl nagy falat volt, lévén nem tudnak messzire lőni, mint egyes arcok, akik nem voltak ott. Ezért inkább az egész modult meg nem történtté nyilvánítottuk (alternatív megoldás by Vágó Zoltán) és ittunk helyette.
És majdnem sikerült a köpetemmel eltalálni a telefonfülkét.
Most pedig rámarok az evőpálcikákra, és eszek egy jó, emberes, csípős marhás Smack levest.
