2008. június 25., szerda

Mein Gott...

Az ember akkor érzi igazán, hogy nem teljesen ura élete folyásának, amikor arra próbál megoldást találni, hogy mégis hogy a viharban találhatott az anyja egy összemenstruált lepedőt - a dolog leginkább horrorisztikus jellege az, hogy az én lepedőm volt - a hátsó kertben, egy szintén véres óvszer társaságában.

Ilyen problémával öcsém is szembesült, amikor anyám kinyitotta a kocsija csomagtartóját egy hónapos távollét után.

"Az mi?" kérdezte öcsémet, miközben rámutatott egy nagy műanyag valamire.

"Az egy medence" válaszolt öcsém. Valószínűleg kívülről sztoikus nyugalom ülhetett az arcán, miközben belül vadul töprengett, hogy hogyan szabaduljon a szituációból.

"És mit keres ez itt?" tette fel anyám a ravasz keresztkérdést.

"Kivittük az Ádiék bulijára" válaszolt öcsém.

"A MI KOCSINKKAL?" kérdezte anyám, valószínűleg hevenyül felbaszva magát.

"Nem" mondta öcsém reflexből.

"Akkor mit keres a mi kocsink csomagtartójában?"

"Az egy medence" válaszolt erre az öcsém rövid gondolkodás után, majd gyorsan elhagyta a helyszínt.

Nincsenek megjegyzések: