Június 4.

Na, de kurva régen írtam már. Hát essünk neki. Dr. House függők vagyunk, legalábbis Cicával megint végignéztünk egy röpke 17 órás évadot. Ez összesen 40 órás ébrenlétet jelentett, ami így a vizsgaidőszak elején kicsit necces. DE, tegnap tanultam, és még a beadandóm is tett egy lépést előre; már létezik...

Most néztem meg, hogy hanyadika van. Gyorsan leültem, és írtam egy bejegyzést róla a goodterroriston. Olyan senkinek az érzéseibe bele nem gázolót, jófiúsat, és ha egyáltalán itt tartunk, csak egy kép volt az egész, a szokásos.

Aztán felálltam, elindultam enni, és egy elegáns mozdulattal visszafordultam. Nanehogymáhát. Az ember manapság azért nem szeret Trianonról beszélni (jé, igen, ennek az évfordulója van ma) mert azonnal jobb esetben szélsőjobbosnak nézik, rosszabb esetben lenácizzák. Nem kellett volna elveszíteni a második háborút se ugyebár.

Szóval, beléptem újra, odafirkantottam a kép alá a jókívánságaimat, és most írom ezt a bejegyzést. Már amúgy is kezdek a politikai fórumozásban halálos ellenségeket szerezni - egy rendőr, aki szerint meg kéne ölni a tüntetőket, már hónapok óta folyamatosan "elkap" - szóval ne most kezdjem el játszani az óvatosan fogalmazót. Szóval, egy szó mint száz, a közéletben divatos utálni a nácikat, mert nagy ganék voltak, divatos utálni a kommunistákat, mert nagy ganék voltak, viszont Trianonról laposkuss, mert egy pár adag gané egyszer lándzsahegyre tűzte a revíziót.

Pedig Trianon is ganéság volt. A győztesek gané erőfitogtatása. Lenyomjuk a vesztest, a cuccait meg szétosztjuk a kelet-európai talpnyalóink között. A következő háború meg kapóra jött, mert a hülye komcsik bebeszélték mindenkinek, hogy náci ganék, ha pedzegetik ezt a szar kis békét.

A helyzet zseniális; már nincs is szükség, hogy a győztesek érveljenek Trianon mellett, egyszerűen a magyar gondolkodást sikerült addig torzítani, hogy már mi sem értjük, hogy miért is szar ahogy van.

Jó étvágyat.