Pinkville

"Azt mondanám, hogy a társaságunkban lévők a vietnámiakat nem tartották embernek"

Celina Dunlop


Calley és Meadlo lőtték az embereket. A gödörbe lőttek. Láttam Meadlo-t a gödörbe lőni.

K: Rendben, most mondja el nekem, mi volt olyan emlékezetes Meadloban, hogy megjegyezte őt?
V: Miközben lőtt, sírt.
K: Nem magára célzott, és ön látta a könnyeket a szemében?
V: Igen.

Robert Maples közlegény jelentése

"Mi ott kint jól éreztük magunkat. Kicsit olyan volt, mint a céllövöldében."
"Rálőtt [a kisbabára] egy .45-össel. Elvétette. Nevettünk. Közelebb ment 3-4 lábbal, és újra elvétette. Nevettünk. Aztán odament közvetlen közelre, és lelőtte."

Az egyik katona pinkville-i visszaemlékezései

"Nem láttam élő embert, amikor elhagytuk a falut."

Robert Maples közlegény jelentése

1968. március 16.

Az amerikai hadsereg 23. "Americal" gyalogsági hadosztály 20. ezred 1. zászlóaljának C (Charlie) százada leszállt a dél-vietnámi My Lai falu (amerikai kódnéven Pinkville) közelében. A századot korábban több támadás érte az észak-vietnámi csapatoktól, mivel akkor indult a háború menetét megfordító Tet offenzíva. A C század március közepén 28 embert vesztett el, ebből 5 meghalt.

A támadás előtt Ernst Medina kapitány informálta a századot arról, hogy az összes falusi reggel 7-kor elment a piacra, szóval akik a faluban maradtak, azok mind vietcongok, vagy vietcong szimpatizánsok. Bár ezt a bíróság előtt később tagadta, állítólag biztatta a katonákat az agresszív fellépésre, és a szimpatizánsok meggyilkolására, továbbá a kunyhók leégetésére, és a kutak megmérgezésére.

William Calley őrmester vezetésével az első szakasz behatolt a faluba, és elkezdtek tüzelni a feltételezett Vietcong állásokra.

Már nem voltak ilyen állások. A faluban csak civilek tartózkodtak. Az összes VC elhagyta a területet, még a támadás előtti napon. A katonák először csoportokba gyűjtötték a civileket, aztán a BBC News jelentése szerint a következők történtek:

"A katonák őrjöngeni kezdtek, lemészárolva fegyvertelen öregeket, nőket, gyerekeket, kisbabákat. Nem mutattak irgalmat a családoknak, akik a bunkerekben és a kunyhókban biztonságot keresve bújtak össze. Azokat, akik előjöttek feltett kézzel, megölték (...) A falu többi részén egyéb atrocitások történtek. Nőket csoportosan erőszakoltak meg, vietnamiakat, akik meghajolva köszöntötték az amerikaiakat, megvertek és megkínoztak, puskatussal ütötték, és bajonettel szurkálták őket. Néhány áldozatot megcsonkítottak, a "Company C" feliratot vágták a mellkasukba. Késő délelőttre a felsőbb hatóságok elrendelték a tűzszünetet. My Laiban tömeggyilkosság folyt. Halottak borították be az egész falut."

Emberek tucatjait terelték az öntözőcsatornákba, és lőtték agyon. Kb. 70-80 falusit az 1. szakasz a falu közepére terelt. Őket személyesen Calley és néhány katona gyilkolta meg. Calley szintén agyonlőtt két nagyobb csoport civilt egy puskával, amit egy katonától vett el, aki megtagadta a mészárlásban való részvételt.

A 2. szakasz tagjai legalább 70 férfit, nőt, és gyereket öltek meg, ahogy átkutatták My Lai északi részét és Bihn Tay-t, egy kis kunyhócsoportot 400 méterre My Laitól.

Mivel a század nem ütközött ellenállásba, újabb egységek érkeztek a térségbe, és több mint 90 embert megöltek. Az amerikai csapatok nyolc embert vesztettek (1 halott, 7 sebesült) a hadművelet során aknák, és csapdák miatt. A következő két napban két ezred katonái részt vettek a falu elpusztításában, és a civilekkel való kegyetlenkedésben. A legtöbb katona nem vett részt a bűnökben, de nem is tett ellenük, és nem is tett panaszt a feljebbvalóknál.

Hugh Thompson Jr., egy 24 éves helikopterpilóta a felderítőcsapatból, látta a halott és haldokló civilek tömegeit, elkezdett a falu felé repülni. Ő, és a helikopter személyzete szemtanúi voltak, ahogy egy fegyvertelen nőt Medina kapitány rugdos, majd közvetlen közelről agyonlő (Medina később azt állította, hogy gránátot látott a nőnél).

Egy halott és sebesült emberekkel teli árok mellett landoltak. Thompson találkozott egy őrmesterrel, és megkérdezte, hogy segítene-e kiszállítani a még élő embereket az árokból, mire az őrmester azt válaszolta, hogy segítene őket megszabadítani a kínjaiktól. Thompson megijedt és összezavarodott, először egy viccnek gondolta. Ahogy a helikopter felszállt, az egyik pilóta felkiáltott: "Úristen, ez belelőtt a gödörbe!".

Thompson ezután látott egy csapat civilt (nőket, gyerekeket, és öregeket) egy bunkernél, ahogy amerikai gyalogosok közelednek feléjük. Thompson leszállt, és azt mondta az embereinek, hogy ha a C század katonái megpróbálják lelőni a civileket, akiket ő kihoz a bunkerból, öljék meg a katonákat. Thompson később vallomásában elmondta, hogy beszélt Calley-val, és arra kérte, hogy segítsen neki kivinni a civileket abból a bunkerből. Thompson szerint "...azt mondta [Calley], hogy az egyetlen mód, amivel ki lehet őket juttatni, a kézigránát". Thompson azt vallotta, hogy ezután közölte Calley-vel, hogy "csak tartsa az embereit ahol vannak, amíg ő kiviszi a gyerekeket". Több mint egy tucat embert talált a bunkerban, akikre végig vigyázott, amíg azokat két csoportban elszállították.

A mészárlásban 350-550 ember halt meg. Szinte az összes kiskorú volt, nő, vagy már katonai szolgálatra alkalmatlan korban volt. Az amerikai kormány megpróbálta eltussolni az ügyet. Ron Ridenhour, egy amerikai mélységi felderítő nyomozni kezdett azonban, és az általa talált megdöbbentő bizonyítékokat levelek formájában elküldte az USA-ba, ahol végül demokrata politikusok karolták fel az ügyet. Mindössze Calley-t ítélték el azonban. Először életfogytiglant kapott, aztán 20 évet, végül hat évet, amiből 3 és fél éves házi őrizet lett.

Az eljárás folyamán figyelmen kívül hagyták a nürnbergi perek folyamán alkalmazott doktrínákat. Nem csak hogy azt a védekezést fogadták el, hogy az egységek parancsra cselekedtek, de azt is, hogy nem voltak jelen a tisztek, és nem tudtak a dologról.

Ezeket a kifogásokat a nürnbergi perek folyamán egyszer sem fogadták el.

Az Index remek cikke így zárja a visszaemlékezést:

"Az amerikai katonák március 16-án, 11 órakor megebédeltek a hullák hegyei között. Néhányuk, mert zavarta őket a még élők nyögdécselése, körbejárta a gödröket és bevégezte a gyilkosságokat. Hamarosan helikopterek érkeztek és elszállították a Charlie századot. Este a vietkong visszatért a faluba, és a túlélők segítségével eltemették az áldozatokat. A síroknál vietkong parancsnokok mondtak beszédeket. Azok a falusiak, akik addig nem voltak kommunisták, aznap kommunistává lettek.

Az Americal hadosztály a háború végéig Vietnamban szolgált, egyik ezrede volt az utolsó alakulat, amit kivontak az országból 1973-ban."