2008. július 16., szerda

I will survive

Na, túléltem a halászléfőzőn dógozást. Én elfáradtam, és akkor nem is beszélnék öcsémről, aki legalább 15 órával többet dolgozott mint én, illetve Földesről, aki gyakorlatilag csak dolgozott a hét folyamán.

Az első nap voltak aranyos pacik és dromedárok is. Tele is szarták a mezőt, amin őrködtem. A mező mellesleg egy erdő mellett volt, ami néha nagyon parán nézett ki. Világítgattam is arra gyakran, mint azok a horrorfilm-szereplők, akik a film tizedik percében nagyon csúnya halált halnak.

Mellesleg tök jó a zseblámpa, jól belátsz vele mindenhova, csak a filmek tapasztalataiból tudjuk, hogy nem javít a helyzetünkön, ha konkrétan látjuk is az erdőből felénk özönlő werewolfokat. Rá kellett ugyanakkor döbbennem, hogy ha valaki nagyon részeg, akkor nincs ronda nő. Igaz Kupsza és Szabi?

A későbbiekben Petire rányomult egy buzi, láttunk sok kis surmót akik részegen padon ugráltak, illetve beszólogattak a diszkóból hazafelé menet az út szélén álló, fáradtan hunyorgó, szőrös arcú embernek. Találkoztunk jóarc biztonsági őrökkel, meg kevésbé jóarc sörkocsi tulajdonosokkal, akik szentül hiszik, hogy más magántulajdonát olyan fasza dolog csak úgy lehet ide-oda cipelni, engedély nélkül. Aztán meg nyugodtan lehet Földessel és velem üvöltözni, ha rászólunk, hogy nem kóser a dolog.

Egyébként újra Szegeden vagyok, Ciccel lejátszottuk a szokásos otthon punnyadást, de most megembereltük magunkat, és bejöttünk a TIK-be. Elintézem a szegedi munkámat, oszt vissza a hétvégére Bajára. Csókolom.

2 megjegyzés:

Mester Úr írta...

De jó, hogy ott volt Kupszi és nem csak én égettem magam!:)

Cica írta...

De lekoppintottak titeket a monsterek!!! XDDDDD