Itt a tavasz, dagad a...

Arcomon Steven Segal-i rezignáltsággal vettem tudomásul, hogy vége van ismét egy szünetnek, úgy, hogy semmi érdemleges nem történt, leszámítva a Benedekbulit szerdán, mely fergetegesre sikerült, mivel Schoblochert megbaszták a kutyák. Ja, meg volt egy buli Diánál, ami simán jól sikerült, pedig be se rúgtam, ellentétben Előddel és Petivel, akik távozásomkor már négy dimenzióban fetrengtek.

Félelmetesen szar volt az idei locsolás, de hát ezt már mondtam...

Szóval ma back to Szeged, reunion a szegedi társasággal, és Shadowrun, de ha megint nem lesz senki, akkor bizisten szankciók lesznek.

Happy Fucking Easter

Hát, még egy ilyen szar húsvéti locsolásom sem volt. Vagy be se engedtek minket, vagy a Földes nyitott ajtót, és nem akarta, hogy meglocsoljuk, vagy már otthon se voltak az érintettek.

Külön köszönet Rékának, aki még egy köszönést se pazarolt ránk, csak kiszólt egy résen, hogy várjunk egy kicsit, aztán nem jött ki. (Breaking News - Nem, a résen nem ő szólt ki)

Lehet, hogy mostantól hagyom a faszomba ezt az ünnepet is, mint a karácsonyt, mert kurvára nincs kedvem még egyszer a semmiért körbecsámpázni a városon.

Mellesleg a világ legjobb locsolóverse, by Benny: "Itt van a kölni, meg foglak ölni!"

Ó Igen! Igen! Igen!

Megírtam az év első Midterm Test-jét, és azt hiszem, nem is sikerült olyan rosszul. Berúgunk?

Pinkville

"Azt mondanám, hogy a társaságunkban lévők a vietnámiakat nem tartották embernek"

Celina Dunlop


Calley és Meadlo lőtték az embereket. A gödörbe lőttek. Láttam Meadlo-t a gödörbe lőni.

K: Rendben, most mondja el nekem, mi volt olyan emlékezetes Meadloban, hogy megjegyezte őt?
V: Miközben lőtt, sírt.
K: Nem magára célzott, és ön látta a könnyeket a szemében?
V: Igen.

Robert Maples közlegény jelentése

"Mi ott kint jól éreztük magunkat. Kicsit olyan volt, mint a céllövöldében."
"Rálőtt [a kisbabára] egy .45-össel. Elvétette. Nevettünk. Közelebb ment 3-4 lábbal, és újra elvétette. Nevettünk. Aztán odament közvetlen közelre, és lelőtte."

Az egyik katona pinkville-i visszaemlékezései

"Nem láttam élő embert, amikor elhagytuk a falut."

Robert Maples közlegény jelentése

1968. március 16.

Az amerikai hadsereg 23. "Americal" gyalogsági hadosztály 20. ezred 1. zászlóaljának C (Charlie) százada leszállt a dél-vietnámi My Lai falu (amerikai kódnéven Pinkville) közelében. A századot korábban több támadás érte az észak-vietnámi csapatoktól, mivel akkor indult a háború menetét megfordító Tet offenzíva. A C század március közepén 28 embert vesztett el, ebből 5 meghalt.

A támadás előtt Ernst Medina kapitány informálta a századot arról, hogy az összes falusi reggel 7-kor elment a piacra, szóval akik a faluban maradtak, azok mind vietcongok, vagy vietcong szimpatizánsok. Bár ezt a bíróság előtt később tagadta, állítólag biztatta a katonákat az agresszív fellépésre, és a szimpatizánsok meggyilkolására, továbbá a kunyhók leégetésére, és a kutak megmérgezésére.

William Calley őrmester vezetésével az első szakasz behatolt a faluba, és elkezdtek tüzelni a feltételezett Vietcong állásokra.

Már nem voltak ilyen állások. A faluban csak civilek tartózkodtak. Az összes VC elhagyta a területet, még a támadás előtti napon. A katonák először csoportokba gyűjtötték a civileket, aztán a BBC News jelentése szerint a következők történtek:

"A katonák őrjöngeni kezdtek, lemészárolva fegyvertelen öregeket, nőket, gyerekeket, kisbabákat. Nem mutattak irgalmat a családoknak, akik a bunkerekben és a kunyhókban biztonságot keresve bújtak össze. Azokat, akik előjöttek feltett kézzel, megölték (...) A falu többi részén egyéb atrocitások történtek. Nőket csoportosan erőszakoltak meg, vietnamiakat, akik meghajolva köszöntötték az amerikaiakat, megvertek és megkínoztak, puskatussal ütötték, és bajonettel szurkálták őket. Néhány áldozatot megcsonkítottak, a "Company C" feliratot vágták a mellkasukba. Késő délelőttre a felsőbb hatóságok elrendelték a tűzszünetet. My Laiban tömeggyilkosság folyt. Halottak borították be az egész falut."

Emberek tucatjait terelték az öntözőcsatornákba, és lőtték agyon. Kb. 70-80 falusit az 1. szakasz a falu közepére terelt. Őket személyesen Calley és néhány katona gyilkolta meg. Calley szintén agyonlőtt két nagyobb csoport civilt egy puskával, amit egy katonától vett el, aki megtagadta a mészárlásban való részvételt.

A 2. szakasz tagjai legalább 70 férfit, nőt, és gyereket öltek meg, ahogy átkutatták My Lai északi részét és Bihn Tay-t, egy kis kunyhócsoportot 400 méterre My Laitól.

Mivel a század nem ütközött ellenállásba, újabb egységek érkeztek a térségbe, és több mint 90 embert megöltek. Az amerikai csapatok nyolc embert vesztettek (1 halott, 7 sebesült) a hadművelet során aknák, és csapdák miatt. A következő két napban két ezred katonái részt vettek a falu elpusztításában, és a civilekkel való kegyetlenkedésben. A legtöbb katona nem vett részt a bűnökben, de nem is tett ellenük, és nem is tett panaszt a feljebbvalóknál.

Hugh Thompson Jr., egy 24 éves helikopterpilóta a felderítőcsapatból, látta a halott és haldokló civilek tömegeit, elkezdett a falu felé repülni. Ő, és a helikopter személyzete szemtanúi voltak, ahogy egy fegyvertelen nőt Medina kapitány rugdos, majd közvetlen közelről agyonlő (Medina később azt állította, hogy gránátot látott a nőnél).

Egy halott és sebesült emberekkel teli árok mellett landoltak. Thompson találkozott egy őrmesterrel, és megkérdezte, hogy segítene-e kiszállítani a még élő embereket az árokból, mire az őrmester azt válaszolta, hogy segítene őket megszabadítani a kínjaiktól. Thompson megijedt és összezavarodott, először egy viccnek gondolta. Ahogy a helikopter felszállt, az egyik pilóta felkiáltott: "Úristen, ez belelőtt a gödörbe!".

Thompson ezután látott egy csapat civilt (nőket, gyerekeket, és öregeket) egy bunkernél, ahogy amerikai gyalogosok közelednek feléjük. Thompson leszállt, és azt mondta az embereinek, hogy ha a C század katonái megpróbálják lelőni a civileket, akiket ő kihoz a bunkerból, öljék meg a katonákat. Thompson később vallomásában elmondta, hogy beszélt Calley-val, és arra kérte, hogy segítsen neki kivinni a civileket abból a bunkerből. Thompson szerint "...azt mondta [Calley], hogy az egyetlen mód, amivel ki lehet őket juttatni, a kézigránát". Thompson azt vallotta, hogy ezután közölte Calley-vel, hogy "csak tartsa az embereit ahol vannak, amíg ő kiviszi a gyerekeket". Több mint egy tucat embert talált a bunkerban, akikre végig vigyázott, amíg azokat két csoportban elszállították.

A mészárlásban 350-550 ember halt meg. Szinte az összes kiskorú volt, nő, vagy már katonai szolgálatra alkalmatlan korban volt. Az amerikai kormány megpróbálta eltussolni az ügyet. Ron Ridenhour, egy amerikai mélységi felderítő nyomozni kezdett azonban, és az általa talált megdöbbentő bizonyítékokat levelek formájában elküldte az USA-ba, ahol végül demokrata politikusok karolták fel az ügyet. Mindössze Calley-t ítélték el azonban. Először életfogytiglant kapott, aztán 20 évet, végül hat évet, amiből 3 és fél éves házi őrizet lett.

Az eljárás folyamán figyelmen kívül hagyták a nürnbergi perek folyamán alkalmazott doktrínákat. Nem csak hogy azt a védekezést fogadták el, hogy az egységek parancsra cselekedtek, de azt is, hogy nem voltak jelen a tisztek, és nem tudtak a dologról.

Ezeket a kifogásokat a nürnbergi perek folyamán egyszer sem fogadták el.

Az Index remek cikke így zárja a visszaemlékezést:

"Az amerikai katonák március 16-án, 11 órakor megebédeltek a hullák hegyei között. Néhányuk, mert zavarta őket a még élők nyögdécselése, körbejárta a gödröket és bevégezte a gyilkosságokat. Hamarosan helikopterek érkeztek és elszállították a Charlie századot. Este a vietkong visszatért a faluba, és a túlélők segítségével eltemették az áldozatokat. A síroknál vietkong parancsnokok mondtak beszédeket. Azok a falusiak, akik addig nem voltak kommunisták, aznap kommunistává lettek.

Az Americal hadosztály a háború végéig Vietnamban szolgált, egyik ezrede volt az utolsó alakulat, amit kivontak az országból 1973-ban."

Jáccunk!

Bennyvel már beszéltük egyszer, hogy jó ötlet lenne csinálni egy blogot, amelyikben leírjuk szépen, hogy melyik modulban mi történt, éppen milyen játék lesz soron, kik jönnek, kik nem jönnek, ötleteked dobunk fel, stb.

Na, most el is indítottam a blogot, a linkje ott van oldalt, az Emperor of Elődia felett.

Tessék minden játékosnak regisztrálni blogspotra, és én küldöm a meghívókat. A blogot meg olvassátok, mert máris írtam 4 bejegyzést. Mindegyikre várom a reakciót.

The night of the living cat

Még arra emlékszem, hogy Bennyék elkezdtek Final Fantasyt nézni. Aztán elaludtam.

A következő kép az, hogy ahogy kinyitom a szemem, egy macska ül a lábamon. Aranyos volt, aztán megindult az ágyon, egyenesen az arcom felé. (Ide most képzeljétek a Cápa zenéjét)

Nagyon cuki dolog egy dörgölőző macska, kivéve, amikor a pofádat választja felületnek. Nagyon szépen megkértem rá, hogy hagyjon békén. Aztán kidobtam.

Egy jó órával később meg arra ébredek fel, hogy a térdembe karmol. Elhessegettem. Erre belekarmolt a seggembe. Rossz belegondolni, hogy mit csinált volna, ha a Loch Ness-i közelébe kerül...

A másik macska meg Cica ágyáról nézte a jelenetet.

Miután sikerült belémaprítania, két perccel később már megint az arcomon próbált aranyos lenni. Közben a dorombolása olyan volt, mint egy üresbe tett Trabant hangja. Biztos indulni akar a választásokon, ezért olyan kedves hozzám. Szavazatért kuncsorog.

Arra szavaztam, hogy legyen becsomagolva a takarómba, és hagyjon békén.

És lőn...

Poll watching

Nézzétek csak a szavazás eredményeit!!!

Cica, valaki ránk szavazott!!! Meg kell találni a bűnöst!!! Tisztogatás a játékosok között???

Parararaaaam

Vannak olyan dolgok, amibe belegondolni szabad, de jobb, ha nem rágódsz rajta túl sokat, mert akkor rossz lesz, nagyon, nagyon rossz...

Látom, hiszem, akarom... elcseszem

Bár megfogadtam, hogy a személyes blogba politika nem fog kerülni, ez egy kivételes alkalom. Egyrészt azért, mert ma volt a népszavazás, másrészt meg én vagyok a blogíró, és én döntöm el mikor mit írok.

Igen. Nem. Nem. Ez volt az én helyes sorrendem. Csak harmada a viktori álomnak, de úgy érzem igazságos harmad. Úgy érzem számít. Úgy érzem számít. Úgy érzem számit.

Ha elég sokat mondogatom, akkor talán elkezdek hinni benne.

Mert a kicseszett igazság az ladies and gentleman, hogy igazából ez a népszavazás nem számít. Kidobott pénz volt, egy viktori idiotizmosnak köszönhető, nagyon drága közvéleménykutatás. Azt tudhatjuk majd meg belőle, hogy a magyar állampolgárok nagy része nem szeretne semmiért se fizetni. A magyar átlagpolgár azt szeretné, hogy az állam lehetőleg minél több pénzt utaljon a számlájára, és hagyja békén. "És még a ház is legyen ingyen" ahogy a Földes mondta ma délután raid előtt nem sokkal.

Az igazság az, hogy hiába szavazzák le a dolgokat jelen pillanatban, a kormány dönthet úgy, hogy hülyék vagytok gyerekek, márpedig ez lesz, és kész. Kockáztat néhány szavazást, aztán csókolom. A kormány dönthet úgy is, hogy jó legyen, hagyjuk.

De a kormánynak ki kell fizetnie az államadósságot, és rendeznie kell a költségvetést. Miből oldják meg, vegyenek fel hitelt?

Az igazság az, hogy akármit csinálunk, a kormánynak kell az extra bevétel. Az autópályaépítést nem fogják abbahagyni, mert kell a Kóka cégének a munka, ezért a mi pénztárcánkra szállnak rá. Ha nem lesz se tandíj, se vizitdíj, se kórházi napidíj, attól még fizetni kell, csak másért. Mondjuk a fogyasztási cikkek adóját növelik meg jobban, vagy az ÁFÁ-t.

Viktor ostobán áll hozzá a népszavazáshoz: ne higgyük azt, hogy mint köznép, mi itt majd kormányozni fogunk. Az a ploretárdiktatúra hagymázas rémálma. A demokrácia az, ahol a köznép választ vezetőt, és nem kell félnie attól, hogy ha ellentétes a nézőpontja az uralkodó ideológiával. Ha nem tetszik valami, lehet demonstrálni, de ha elkezdünk kockaköveket hajigálni, hát ne lepődjünk meg, ha a bordáink közé repül egy gumilövedék, és azon se, hogy a Magyar Köztársaság rendőrsége nem a korrektségről és a szabályszerű, demokratikus eljárásról híres.

Azért gondoljunk arra is, hogy elődeink évszázadon keresztül nem kapták meg azt a jogot, hogy szabad véleményt formálhassanak ebben az országban.

Vanilla Sky

Először is, elnézést kérek tegnap este azoktól, akik semmi rosszat nem szóltak, viszont távozniuk kellett, mert enyhén szólva felkúrtam az agyam. Persze, azoktól, akik felkúrták az agyam, nem kérek elnézést.

Csak hogy az öröm teljes legyen, reggel elaludtam a műszakomat. Minden másnaposság nélkül keltem, rekordsebességgel öltöztem, és jutottam be a TESCO-ba. Már éppen arcoskodtam volna magamban, hogy ilyen kis alvás után is milyen fitten dolgozom, amikor fél óra meló után olyan álmosság zuhant rám, hogy az hihetetlen. Egyfolytában bénáztam, elszakítottam a blokkokat, elejtettem a termékeket. Rá kellett jönnöm, hogy ezen a héten a leghosszabbat Athosznéknál aludtam, az is volt vagy 6 óra. Kellemetlen. Két óra után szóltam a diákvezetőnek, hogy jó, keressenek valakit helyettesnek, mert így ez nem megy.

Már úton volt a segítség, amikor megjelent három részeg punk, egy kanna Koccintóssal (amit ők asszem Coccerita koktélnak hívták, vagy valami ilyesminek) és a következő párbeszéd zajlott le:

Punk: "Majdnem kibasztak minket a boltból az előbb!"
Zola: "Miért?"
Punk: "Én nem értem miért, mi csak a pontyokat akartuk megsimogatni..."

...

Hazaértem, letusoltam, és aludtam pár órát. Mikor felébredtem, kimentem kicsit sétálni, és olyan szép idő volt, hogy az égre nézve nekem azonnal a Vanilia Égbolt jutott az eszmbe. Ücsörögtem is egy kicsit az udvaron Kozellal.

Mellesleg, csak hogy szebbé tegyük a napot: a pendrive tönkrement. Gyakorlatilag használhatatlan.

Mert megérdemlem.

Basszameg

Ma délután elbúcsúztam öcséméktől a szinház előtt, és elindultam haza. Alig voltam félúton, amikor kitört a vihar, és jégeső kezdett el esni. Egy pillanat alatt tiszta víz lett mindenem, és csak lehajtott fejjel bírtam közlekedni. Mert szar érzés, ha az embernek jégdarabok esnek az arcába.

A vihar láthatóan csak rám volt kihegyezve, ugyanis mire az utcánkba értem, már csak enyhén szemerkélt az esőt, és szélcsend volt.

Az égiek tán valamit közölni akartak?:D