Ma délután elbúcsúztam öcséméktől a szinház előtt, és elindultam haza. Alig voltam félúton, amikor kitört a vihar, és jégeső kezdett el esni. Egy pillanat alatt tiszta víz lett mindenem, és csak lehajtott fejjel bírtam közlekedni. Mert szar érzés, ha az embernek jégdarabok esnek az arcába.
A vihar láthatóan csak rám volt kihegyezve, ugyanis mire az utcánkba értem, már csak enyhén szemerkélt az esőt, és szélcsend volt.
Az égiek tán valamit közölni akartak?:D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
A hallott szerepjátékos karakterek a túlvilágról. Ők biztos nem szeretnek.
Megjegyzés küldése